Vigyázz rám könyvbemutatós beszámoló

Tegnap tartottuk a Vigyázz rám könyvbemutatóját a Malom Libri könyvesboltban. Előre is mindenkinek meg szeretném köszönni, aki eljött, és velem együtt ünnepelte a harmadik könyvem megjelenését. Tényleg hihetetlen érzés, hogy 2016 óta mennyit változott az életem, és hogy végre egyben is láthatom ezt a könyvsorozatot, ami annyira fontos nekem. Köszönök minden egyes megkeresést, fotót, lelkes beszélgetést, kedves szót. Az író munka tényleg nehéz, ezért nem győzök eléggé hálásnak lenni értetek, Olvasókért, akik nélkül nem is tudom hol lennék. Tudom, hogy minden író úgy érezheti, hogy neki vannak a legszuperebb Olvasói, de én is is beállok a sorba, mert Ti tényleg mindenkit leköröztök! 🙂

A tegnapi könyvbemutatót pár fotóval és a szerkesztőmmel, Sári Lucával folytatott beszélgetéssel szeretném most megosztani azokkal, akik nem tudtak eljönni. Olvassátok, ugyanis vannak benne információk a jövőre nézve is! 😉

UI: Aki tegnap ott volt a könyvbemutatón, és készített képet, tőlem elkérheti 😉

  1. Mesélnél egy kicsit magadról? Merre élsz, mit csinálsz a mindennapjaidon?

Jelenleg Birminghamben, Angliában élek. Szabadúszó íróként, szerkesztőként és fordítóként dolgozom otthonról. Már lassan két éve vagyok szerkesztő és korrektor a Maxim kiadónál és idén májustól az Álomgyár kiadónál tevékenykedem műfordítóként. Általában az egész napjaimat történetekkel töltöm. Ha pihenek akkor olvasok, vagy filmet nézek, nehezen szakadok el a fantáziavilágtól.

  1. Hogy érzed magad most, hogy teljes a trilógia, hogy mind a három részt a kezedben tarthatod?

Elképesztő élmény. Amikor elkezdtem még 2012-ben írni a Maradj velem-et, azt sem tudtam, hogy három rész lesz, de aztán az első befejezése után űrt éreztem, és írtam még kettőt, miközben próbáltam eligazodni a kiadók világában. Amikor a Maxim kiadó megvette a Maradj velem-et, akkor már készen volt a másik két rész is. Akkor már azt éreztem, hogy csak akkor lenne igazán teljes ez a sorozat, ha a másik két könyv is csatlakozna az elsőhöz. Mindig reménykedtem, hogy a teljes sorozatot láthatom egyben, sokszor elképzeltem a három könyvet magam előtt, és most tényleg előttem vannak, ami szinte hihetetlen. Rengeteg minden történt 2016 óta, és nem is lehetnék hálásabb ezért.

 

  1. Már nem titok, hogy jövőre jelenik meg nálunk egy új könyved, ami egy duológia első része. Tudnál kicsit mesélni róla?

Nagyon izgatott vagyok, hogy jövőre új sorozatba kezdhetünk. A könyv most a Kora február címet viseli, és mondhatjuk, hogy könnyedebb hangvétele lesz, mint az a Pennington-testvéreknek, de itt is komoly témákat fogok érinteni. A Kora február arról szól, hogy egy fiú és egy lány felébrednek egy behavazott házban úgy, hogy nem emlékeznek az életük előző öt évére. A regénybe nagyban beoltottam a huszonéves életkezdési nehézségeket, ez rezonál végig benne. Emellett romantikus és a közeli jövőben játszódik. Remélem, nagyon fogjátok majd szeretni ezeket a szereplőket is!

  1. Dolgozol valami újon mostanában? Azt hiszem, már beszéltél itt erről, de tervezel esetleg még valami kiegészítő könyvet a Pennington testvérek világában?

Most éppen az Emlékezz rám című Pennington-előzményen dolgozom, amely James szemszögéből fogja megmutatni az eseményeket, elmeséli, hogyan ismerkedett meg Margaret és James, és a fiúk babakorába is beleástam magam. Szerintem nagyon érdekes regény lesz. Emellett már a fejemben van két másik regény is, majd kiderül, hogy az Emlékezz rám után melyik is fog következni a sorban. Az egyikben szeretnék az agorafóbiáról írni, úgy érzem, most jött el az ideje, hogy az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat is regénybe oltsam.

  1. Nagyon érzelmesen írsz, az olvasó teljesen átélheti mindazt, amit a szereplők. Az életben is ilyen érzelmes ember vagy?

Ez érdekes kérdés. Pszichológia-szakra jártam, emiatt csomó önismereti képzésre is jártam, például pszichodrámára, ahol másfél év után közölték velem, hogy nem tudtak meg rólam semmit. Szerintem a való életben nehezen fejezem ki az érzéseimet, csak nagyon kevés embernek mutatom meg az érzékeny-énemet. Biztosan az írásba oltom bele igazán az érzékenységemet, ott próbálom kifejezni azt, amit egyébként nehezen tudok.

  1. Hogyan hozod magad hangulatba az íráshoz?

Éppen a múlt hónapi Írók egymás között sorozatban írtuk le mindannyian az íróbarátnőimmel, hogy mi is kell nekünk az íráshoz. Novemberben minden nap írtam, hiszen nemzetközi íróhónap volt, ezért jól megdobtam a szószámomat. Az írás előtt folyamatosan Pinterestet, YouTube videókat nézegetek, van lejátszási listám az aktuálisan illeszkedő zenékkel, sokszor a Google-ön kutakodok bizonyos témákban írás előtt. Az íráshoz nálam mindig kell fülhallgató, kávé (tea, sör, üdítő), zene, képek. Az esti íráshoz fojtott fények kellenek (most a kedvencem a fényfüzér), emellett most az illatgyertya is az új mániám. Szeretem a zárt írósarkomat, és szeretek egyedül is lenni, becsukni magamra egy ajtót.

  1. Valahogy sokak fejében az él, hogy az írók, amikor még nem kapta el őket az ihlet, vagy akár akkor is, amikor már igen, folyamatosan cigiznek és kávéznak – gondoljunk csak Davidre, bár ő nem csak ezekkel élt. Ez rád mennyire igaz?

Nem igazán. A napi kávészámom általában egy (maximum kettő) és ráadásul nem is dohányzom. Érdekes, de engem leginkább munka közben kap el az ihlet, de nem ihletett pillanatokban ülök le feltétlenül írni, akkor inkább jegyzetelek. Szerencsére nem vagyok olyan önpusztító író, mint David, mondjuk nekem nyugisabb gyerekkorom is volt nála 😛

  1. A könyvek mellé izgalmas projektként illatgyertyák is készültek a Világok Lángjánál, ha jól tudom. Mesélnél egy kicsit erről, hogy hogyan alakult ki ez, hogy az illatok mi alapján lettek kiválasztva?

A Világok Lángja történet itt, a Malom Libriben kezdődött. Augusztusban az olvasókörön ugyanis megérkeztek az első rendelt könyves gyertyáim. Hatalmas gyertyamániás vagyok, úgy éreztem, nem hagyhattam ki, hogy magamnak is rendeljek belőlük. Az itteni dolgozók biztatására kerestem fel a Világok Lángja alapítóját, aki nagyon lelkes lett, és felajánlotta, hogy közösen dolgozva szívesen készít nekem gyertyákat. Először persze el akarta olvasni a könyveket, hogy ihletet kapjon, aztán elkezdtünk beszélgetni róluk. Végül nem a karakterek, hanem a helyszínek mellett döntöttünk. A Glens Falls gyertya inkább lányos, inkább Amyhez kapcsolódik. A vattacukor nagyon sokszor bukkan fel a regényekben, ezért ez egyértelmű illatalap lett. A New York gyertyánál férfiasabb illatokat válogattunk, ezek inkább a fiúkhoz illeszkednek. Én teljesen odáig vagyok értük, remélem, nektek is tetszeni fog!

 

  1. Kik ihlették a karaktereidet?

Érdekes, mert a karaktereim általában folyamatosan alakulnak ki. A Maradj velem elején csak azt tudtam, hogy szeretnék egy testvérpárt. Mondhatjuk, hogy a Winchester-testvérek az Odaát című sorozatból nagyban segítették az én testvéreim megalkotását, de akik ismerik a Winchestereket, nagyon jól tudják, hogy nem igazán hasonlítanak az én tesóim azokhoz a fiúkhoz, ott inkább a kötelék, a kapocs ihletett meg. Amy is útközben alakult. Ha ihletésről beszélünk, mindig szoktam színészeket kapcsolni a karakterekhez és általában végignézem az összes filmjüket, ami nekem nagyon sokat segít.

  1. Melyik szereplőhöz tudsz a leginkább kötődni, kivel tudsz a legjobban azonosulni?

Mind a három szereplőbe beleírtam egy kicsit saját magamat, de azt hiszem, hogy nekem a legnagyobb kedvencem David. Nem mondanám, hogy vele azonosulok a legjobban, de nagyon szerettem őt írni. De persze Chris és Amy is nagyon közel áll hozzám. És most, hogy belekezdtem James történetébe, ő is nagyon fontos lett számomra.

 

  1. Jártál amúgy valaha Glens Fallsban, vagy hogy jött, hogy épp ezt a várost választottad helyszínül?

Glens Falls viccesen alakult, hiszen akkor döntöttem úgy, hogy ez a város lesz a helyszíne a Maradj velem-nek, amikor Kanadában és az Egyesült Államokban töltöttünk egy nyarat. Úgy volt, hogy a Montrealból New Yorkba tartó buszunk Glens Fallsban fog megállni, ami hirtelen nagyon szimpatikus lett, főleg, ahogy megnéztem a Google-ban. Helyes 14 ezer fős kisváros New York államban. A mai napig nagy álmom lett, hogy tényleg ott töltsek egy pár napot, főleg a hőlégballon-fesztivál idején. Követem Instagramon is a várost, és nagyon bájosnak tűnik. Azért is szerettem volna kisvárost, mert én magam is egy 10 ezer fős városból származom, így talán oda tudtam legjobban felépíteni egy gyerekkori történetet.

  1. A Vigyázz rám-ban – minden spoiler nélkül – a gyermekbántalmazás egészen új mélységeibe süllyedünk, majd mindenki meglátja. Hogy érezted magad, miközben írtad? Megviselt a fiúk története?

Mondhatjuk, hogy ezeket az új mélységeket korábban is sejtettem. Most az előzményt írva összeállnak a kirakós hiányzó darabjai is. Azt hiszem, a Pennington-testvérek írása folyamatosan megterhel, de valahol közben felszabadít, levezeti a feszültségeket. Igazából a három kötet írása közben én magam sem voltam annyira jól, munkát kerestem, a helyemet kutattam a világban, és közben erős agorafóbiám volt és pánikbeteg lettem. Valószínűleg ez az a sötétség, ami sugárzik a lapokról, ebbe tudtam átfordítani a nehézségeket.

  1. Na és itt a függőség témája is, és most nem arra gondolok, hogy mennyire képes függeni az ember a könyveidtől. J Hogyan néztél utána ennek a témának? A Vigyázz rám-ban a leszokás is nagy szerepet kap, ezt a folyamatot hogyan kutattad?

A függőség és a drogok témaköre már az egyetemen is érdekelt, volt rengeteg drogos esettanulmányunk és addiktológia órára is jártam. De a droghatásokat elég precízen keresgéltem az interneten, sőt olyan fórumokon is jártam, ahol drogosok beszélgettek egymással (talán fel is tettem nekik őrült kérdéseket). A Vigyázz rám részeinek nevei egyébként pontosan a függőség fázisait sorolják fel. Szerencsére ilyenkor elég felütni a régi tanulmányaimat és segítenek.

  1. Áttérve kicsit a rajongótáborra – sok olvasói üzenetet kapsz? Milyen érzés, hogy ilyen sok rajongód van? Hogyan tartod velük a kapcsolatot?

Szerencsére kapok eleget. Sokszor keresnek fel Molyon, Instagramon, Facebookon. Nagyon szeretek ilyen üzeneteket kapni, imádom nézni, ha bejelölnek képeken, vagy épp rám írnak, hogy éjjel nem tudtak aludni, annyira fontos volt nekik a történetet. Sokszor, ha van egy-egy nehéz napom, akkor ez az, ami igazán segít, hogy tovább haladjak. Szóval, csak bátorítok mindenkit, hogy keressetek fel, igyekszem mindenkinek válaszolni!

  1. Aki követ Instagramon, az tudja, hogy végigcsináltál egy éves kihívást, amely során minden nap kitettél valamit, amiért hálásnak, boldognak érezted magad. Milyen hatással volt rád ez a projekt? Volt bármi hatása is az írásra?

Az Insta-projekt érdekes volt. Most, hogy vége lett, észrevettem, hogy sokkal kevesebbet fotózok, de akkor mindenben azt kerestem, hogy mi lehetne elég szép, hogy beilleszkedjen aznap az Instagramra. Nagyon sok könyves-írós képet is megosztottam, érdekes érzés, hogy vissza lehet keresni a képeket, hogy melyik nap mi történt. Azért is szerettem a projektet, mert egy nehezebb napban is igyekeztem felfedezni az apró szépségeket. Az írásra szerintem nem volt komoly hatással, bár fontos a vizualitás is nálam az írással összekapcsolódva.

  1. Lenne valami tanácsod kezdő íróknak?

Sosem tudok újat mondani erre a kérdésre. Mindig azt szoktam mondani, amit Stephen King is, hogy olvassanak sokat és írjanak sokat, emellett hozzáteszem, hogy legyenek nagyon kitartóak, hallgassanak a tanácsokra, dolgozzanak keményen. Nem könnyű pálya, de aki igazán írni és publikálni szeretne, annak ennél nem is nagyon létezik nagyobb ajándék.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.