Kimaradt novella nyereményjátékkal

Azt hiszem, épp itt volt az ideje, hogy új nyereményjátékot indítsak 😉 Lassan már megérkezik a tavasz, ezért úgy gondoltam, hogy egy szerencsés olvasót megajándékozok egy dedikált Vigyázz rám kötettel! 🙂 Nem kell mást tennetek, mint a novella alatt kitölteni a Rafflecopter dobozt, és teljesíteni az ott látható lépéseket (nem kötelező mindet kitölteni, de az esély csak növekszik, ha minél több dolgot teljesítetek). Lent várom a kérdéseiteket, elhatároztam, hogy készítek belőlük egy szuper kis blogbejegyzést 😉

A játékhoz megosztok veletek egy kimaradt jelenetet a Vigyázz rám-ból, ami egyáltalán nem spoileres, nyugodtan olvassátok 😉 A novellát David “írta”, az eredeti kéziratban szerepelt, de végül úgy döntöttünk, hogy kivesszük belőle.

Színtelen

A fiú léptei keményen visszhangoztak az üres utcán. Torkát annyira égette a hideg levegő, hogy minden egyes lélegzet fájdalmasnak hatott. Lába néha a vizes pocsolyába csattant, cipője könnyedén áteresztette a vizet, de nem állíthatta meg. Nedves cipőjében csúszva, levegő nélkül kellett menekülnie.

Nem maradt semmije, de igazából sohasem volt. A családja egyik pillanatról a másikra formálódott át valami furcsává, valami emberinek tűnő, de belül élettelen masszává. Ő már tudta milyen az, ha valakinek egyetlen szemvillanás alatt változik meg az élete.

Egy csengetéssel kezdődött a kertvárosi ház bejárati ajtaján. Egy ártatlannak tűnő fiatal lány állt az apja előtt, vékony felsőt és világos, szakadt farmert viselt. Fedetlen lábát foltokban fedte a száradt sár. Arca riasztóan fehér volt, csak kék szeme ugrott ki határozott pofacsontjából. Nem égkék, inkább fakóan halott szürke volt a tekintete.

Az apja beengedte a házukba, miközben ő és a testvére a lépcső tetejéről nézték az idegent. A rendőrséget akarták hívni, de a lány remegő, halk hangján könyörgött a szüleinek, hogy ne tegyék. Csak egyetlen éjszakára volt szüksége egy meleg hajlékban, hogy meghúzza magát. Az apja forró teával kínálta és felajánlotta az emeleti fürdőt. A lány sáros léptei foltokat hagytak a világos szőnyegen, amiért őt és a testvérét keményen leszidták volna.

Az ismeretlen hosszú órákat töltött a fürdőben, az ajtó alatt kiáramlott a forró gőz. A fiú egyedül nézte. Testvérét nem érdekelte a lány, a szülei pedig a vacsorát készítették. De őt valami nem hagyta nyugodni. Néha a fehér, tiszta gőz helyett szürke füstöt látott, amely pár percre megült az emeleti folyosó szőnyege felett, majd lassan, hullámzóan áramlott lefelé, hogy betöltse az alsó szintet.

A fiú erősen kapaszkodott az emeleti korlátba, olyan sokáig tartotta vissza a levegőt, hogy a mellkasa fájni kezdett, de nem akarta magába szívni a lány pusztító füstjét. Ordítani akart a szüleinek, hogy meneküljenek, hiszen a szürke, áthatolhatatlan, ködszerű massza lassan körbefonta az ismerős bútorokat. Minden kifakított, élettelenné és színtelenné változtatott.

Odafent csak a lábát érte a furcsa áramlat, amely érzéketlenné, zsibbadttá tette a bőrt. Nem mehetett le, üvölteni akart, de bennrekedt minden hang, amikor kivágódott a fürdőszoba ajtaja. A lány állt előtte, teljesen meztelen testtel, bőre darabokban mállott le a folyosó szürke szőnyegére.

A fiú a korlátnak lapult, miközben a lány lassú léptekkel elhaladt mellette. A gyomra kellemetlenül összerándult, amikor megérezte az elmúlás szagát, ami körbelengte a lány egész lényét. Nem nézett rá, inkább határozott léptekkel haladt le a nappaliba a szüleihez, akik megdermedtek a konyhában.

Kivágódott az ajtó. A fiú odafent is érezte a kinti levegő friss, életillatát, ami hirtelen kiszippantotta a mocsárszagot és a masszív szürke füstöt a házból, mire a családtagjai újra életre keltek. A fiú megnyugodott, hirtelen újra kapott levegőt, még az anyját is szorosan átölelte.

De onnantól kezdve semmi sem volt ugyanolyan. Napok leforgása alatt a szülei lelassultak, néha fakó bőrdarabokat hagytak el a lakásban. Nem nevettek, nem beszéltek, többé nem készítettek ételt. A testvére sem játszott. Ültek a nappaliban, és egyre jobban figyeltek a fiúra, akiben még pislákolt az élet.

Hamarosan sejteni kezdte, hogy belőle is ki akarják szívni az erőt. Úgy képzelte, egyik álmában egyszer csak elveszíti önmagát és csatlakozik zombi családjához. Még csak fájdalmas sem lett volna a művelet. Először nem is félt annyira, de aztán belenézett testvére kiüresedett szemébe, ami hirtelen furcsa, feketés árnyalatot vett. Aztán megérezte a halál mocsárszagát.

Ekkor döntötte el, hogy menekülni fog. Egyik este egyszerűen kilépett az utcára. Tudta, hogy merre tart. De arra nem számított, hogy követni fogják. Családtagjai a szabadulásának gondolatára hirtelen felgyorsultak. A szürke massza körbeölelte őket, és majdnem elérte a fiú testét is.

De ő csak menekült. Addig futott, amíg el nem érte a parkot a sötét éjszakában, ahol hőlégballonok sorakoztak. Az éjszakai lámpák fényében is lehetett látni, hogy színesek. Lilák, zöldek, kékek, lüktetnek az élet illatától.

A fiú fájdalmasan felhorzsolta a tenyerét, amikor elkötötte az egyik ballon kosarát a földről. Érezte, hogy odafent végre biztonságban lesz. Oda nem érhet el a fullasztó, szürke massza, amely az életét akarta.

A ballon ringatózva emelkedett fel a földről. A fiú mélyen a kosarába lapult. Egyetlen pillanatra nézett le a földre. A parkot lassan teljesen belepte a szürkeség, de őt már nem élhette utol. Halott családtagjai hirtelen visszafordultak, mire a fiú kiengedte tüdejéből a bennrekedt levegőt. Érezte a meleg fuvallatot az arcán, miközben lassan elnyomta a mély álom.

A hajnal sugaraira ébredt. Óvatosan kinyitotta a szemét, hogy meglássa a napfelkelte narancssárga és rózsaszín színeit. De a napnak nem volt színe többé. Szürke sugarai átváltoztatták a földeket, színtelenné tették az eget és a tavakat. A fiú egyedül ringatózott a lila hőlégballonnal az ismeretlen felé. Kék kabátjában két lábra állt a kosárban, és nézte, ahogy a halott nap egyszerre mindent holttá változtat.

A világban egyedül ő maradt színes, csak az ő teste árasztotta magából az élet édes illatát.

2014.11.23.

a Rafflecopter giveaway

24 thoughts on “Kimaradt novella nyereményjátékkal

  1. Köszönöm a lehetőséget! Remélem, nyerek, és akkor mindhárom könyved dedikáltan lesz meg. Továbbá pályázom egy Vigyázz rám könyvjelzőre is a kollekcióhoz 🙂

    • Nálam is lemaradt a kérdés 😀 Az érdekelne, hogy mi lesz a következő könyved, amit olvashatunk (ugye valamilyen romantikus regény)? 🙂

  2. Nagyon köszönöm a szuper kérdéseket, elhatároztam, hogy írok belőlük egy jó kis blogbejegyzést 😉 De majd egyenként is bemásolom a válaszokat, hogy ne kelljen kutakodnotok 😉

  3. Szia!
    Köszi a lehetőséget!
    Olvastam a bemutatkozásodban, hogy gyerekkorodban meséket írtál. Emlékszel még, hogy mi volt a legeslegelső mesédnek a címe?

  4. Sziaaa! Először is, nagyon szépen köszönjük a lehetőséget! *-*
    Engem az a kérdés foglalkoztat, hogy ki a kedvenc általad elképzelt szereplőd?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.