Ti kérdeztetek – én válaszoltam

Még egy héten keresztül játszhattok a dedikált Vigyázz rám kötetért (a Rafflecopter dobozt ez alatt a bejegyzés alatt is elérhetitek), ahol is megkértelek titeket arra, hogy tegyetek fel nekem kérdéseket. Annyira szuper dolgokat kérdeztetek, hogy úgy döntöttem, kreálok belőle egy teljes blogbejegyzést. Persze, ha további kérdésetek lenne, akkor írjátok csak a bejegyzés alá, akkor tovább bővítem a válaszokat! Szóval, eljött a válaszadás ideje 🙂

Tekla – Fazekas Florance kérdése: Kiegészítő novellák lesznek a Pennington-sorozathoz?

Egészen sok kiegészítő novella érhető el a honlapon a Pennington-sorozathoz. Azt hiszem, hogy mindet megosztottam veletek, amiket eddig írtam, de a későbbiekben még biztos fog készülni egy-egy. Bevallom, hogy most éppen nem vagyok novella-alkotós kedvemben, főleg, hogy éppen az előzményregényen dolgozom James  Pennington szemszögéből 🙂 Ha kiegészítő novellákat szeretnétek olvasni, akkor itt van egy huszonéves Davides halloweeni, az egyetlen novellám Chris szemszögéből, egy karácsony kalandos a fiúk gyerekkorából és egy Davides felnőttes romantikusabb. 🙂

Gyabe: Melyik a kedvenc könyved, amit előveszel ha fel akarsz töltődni?

Na, itt egy iszonyatosan nehéz kérdés. Ugyanis rengeteg kedvenc könyvem van, amik sokat jelentenek. Ha teljesen kikapcsolódós feltöltődésről van szó, akkor bizonyára Kinget választanék (ezeket szoktam újra és újra elővenni: Duma Key, Állj mellém, Tóparti kísértetek, Végítélet). Ha inspirálódni szeretnék, akkor valószínűleg Cherly Strayed Vadonját választanám, esetleg egy Liz Gilbert kötetet, például a Big Magicet vagy az Ízek, imák, szerelmeket. Nagyon szeretem az inspiráló memoárokat.

Gangl Eszter: A kérdésem az lenne, hogy mindig is tervezted, hogy író leszel?

Igazából huszonkét-huszonhárom éves koromig meg se fordult a fejemben. Viccesen úgy szoktam erre a kérdésre válaszolni, hogy előbb voltam író, minthogy az akartam volna lenni. Ugyanis tizenhárom éves korom óta folyamatosan írtam történeteket, de sosem gondoltam huszonéves koromig arra, hogy szeretnék könyvet kiadni. De a fantázia és a történetek gyerekkoromtól az életem részei.

Széll Katalin-Kiszel Natália: Gondoltad volna, hogy ilyen nagy sikerük lesz a könyveidnek?

Ezen a kérdésen rengeteget gondolkoztam. Ugyanis a siker nagyon relatív, sajnos mindig hajlamos vagyok látni a réseket, ahol még fejlődhetnék. Nagyon hálás vagyok, hogy ennyien olvassátok és szeretitek a könyveket, minden egyes olvasói levél bearanyozza a napjaimat. Annak örülök a legjobban, hogy megérint titeket a könyv, nem egyszer-olvasósnak találjátok a legtöbben. Amikor megkaptam a hírt, hogy kiadják a Maradj velem-et már ezt hatalmas sikerként könyveltem el, de mindig attól féltem, hogy nem oszthatom meg veletek a második-harmadik részt, de ez a vágyam is teljesült. Szóval, azt hiszem, hogy a válasz az, hogy nem, nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz a könyveknek.

Mesi: Én azt szeretném kérdezni, hogy mi alapján “állítod össze” egy szereplő tulajdonságait?

Hmm…. érdekes kérdés. Nem szoktam direktbe összeállítani egy szereplő tulajdonságait. Kicsit fura válasz következik: írás közben ismerem meg jobban őket. Davidről tudtam előre, hogy ő kockázatvállalóbb, makacsabb, mint a bátyja. Chrisről tudtam, hogy zárkózott, de a regények írása közben fedeztem fel őket jobban. A regények írása előtt inkább csak halvány körvonalakat látok a karakterekről.

Viki: Az érdekelne, hogy mi lesz a következő könyved, amit olvashatunk (ugye valamilyen romantikus regény)?

A következő regényemet már alig várom, hogy a kezetekben tarthassátok! 🙂 Kora Február címet fogja viselni, és két karakterről szól, akik úgy ébrednek fel idegenként egymás mellett, hogy nem emlékeznek az előző öt évre. Azt hiszem, mondhatjuk, hogy ebben nagyon erős a romantikus szál, még erősebb, mint a Pennington-testvérekben. Szerintem igazi NA könyv lett a huszonéveskori nehézségekkel, az elköteleződés és útkeresés témájával. Számomra ez is nagyon fontos történet lett.

Pevike : Olvastam a bemutatkozásodban, hogy gyerekkorodban meséket írtál. Emlékszel még, hogy mi volt a legeslegelső mesédnek a címe?

Hú, fogalmam sincs. Egyszer – olyan tizenegy évesen – írtam egy János vitéz fanfictiönt magyarórára, amit felolvasott az osztályfőnököm, olyan jónak találta. Erre emlékszem. Sárkányos mese volt. De szerintem méltatlanul kevés kreatív írás gyakorlat van a magyarórákon 😛

Nika: Érdekel mikor jelenik meg a következő köteted?

A következő könyvem, a Kora Február őszi megjelenési időszakban érkezik, szóval szerintem megint november-december környéke 🙂

Faragó Liliána-Nagy Lili: Én arra lennék kíváncsi, hogy melyik szereplő áll a legközelebb a szívedhez?

Erre a kérdésre mindig Davidet szoktam mondani, de egyébként mindenki nagyon közel áll hozzám. Most, hogy Jamesszel (a fiúk apukája) kötöttem szorosabb kapcsolatot, most őt is nagyon megkedveltem.

Tóthné Bíró Vivien: Melyik könyv volt az, ami megszerettette veled az olvasást?

Faltam tizenkét-tizenhárom éves koromban a Stephen Kingeket. Elsőként jött a Carrie és a Tortúra. De a Harry Potternek is nagy szerepe volt abban, hogy nyissak más könyvek felé is, és ne csak Kinget olvassak 😀

Váradi Gabi: A három könyv közül melyiket volt a legnehezebb megírni?

Azt hiszem, az elsőt. Akkor még írókurzusra jártam, bizonyos dolgokat csak tapogattam, hogy is lehetne jobban átadni, kifejezni. A másodikra már a karaktereket is jól ismertem, tudtam, merre haladok és magabiztosabban is fogalmaztam.

Slezák Edit: Mit szoktál csinálni szabadidődben? Mi az, ami feltölt?

A sorozat és filmnézés mindenképpen feltölt. De emellett sokat sétálok, utazok, barátokkal ülünk össze, sokszor társasozunk. Szeretek a természetben lenni, csillagokat nézni, naplementét hajszolni. Emellett jógázok és meditálok is 🙂 És persze olvasok! 🙂

Tóth Gáborné: Mennyi ideig készült az első könyved?

Ezeket szerencsére pontosan felírom 🙂 A Maradj velem 2012 áprilisától 2013 márciusáig készült, szóval tizenegy hónap volt, de ebből három teljes mínusz, mivel akkor éjjel-nappal dolgoztam Kanadában. Akkor a Maradj velem-re mondhatunk 8 hónapot 🙂 Előtte írtam egy fantasyregényt is, ami másfél évig készült.

Ági: Volt olyan könyv, ami inspirált téged?

Folyamatosan inspirálnak könyvek (és egyben frusztrálnak is, hogy miért nem tudok ilyen jót írni :D). Gillian Flynn könyvei nagyban inspirálnak, főleg az Éles tárgyak és a Holtodiglan. Stephen King könyvei szintén. De folyamatosan összefutok inspiráló olvasmányokkal.

Dotyi: A kérdésem az lenne, hogy volt-e jelentősége annak, hogy ezeket a neveket választottad, vagy egyszerűen csak megtetszettek? 🙂

Húha, ez nagyon jó kérdés! Már sajnos nem emlékszem, hogy választottam a neveket, de az tuti, hogy a David névbe azóta beleszerettem. De valószínűleg ilyen babaneves oldalon válogathattam, nagyon szeretem a nameberry.com-ot 🙂

Dóri: Hogyan kezdtél írni? És hogy lett kéziratból kiadott könyv? 

Húha, ez a kérdés megérne egy teljes blogbejegyzést (esetleg könyvet) 🙂 A rövidített verzió, hogy valamikor húszéves korom körül késztetést éreztem, hogy elkezdjek regényeket is írni. Addig rövidebb novellákat írogattam, de akkor nekiültem az első saját regényemnek. Az első kéziratommal is házaltam kiadóknál, de aztán beláttam, hogy nem igazán jó. A Maradj velemet viszont olvasta pár barátom, és mindenki nagyon szerette. Szóval, a régimódi módszerrel elkezdtem kiadóknak küldeni szinopszist, írói önéletrajzot (amiben akkor már volt pár publikált novellám és nyert novellapályázatom). Ma már tudom, hogy jobban kellett volna szűrnöm, hogy melyik kiadónak küldöm el, mivel soknak eleve bele se illett a profiljába, de legnagyobb szerencsémre elküldtem a Maxim kiadónak is, akik már régen akartak magyar szerzőt, és megtetszett nekik a Maradj velem. (Ez a történet egyébként olyan hat év leforgása alatt zajlott le :D)

Fridi: Melyik volt az a könyv, amelyik a legnagyobb hatással volt rád?

Akkor itt azt mondom, hogy Stephen King Tóparti kísértetek könyve után akartam először könyvet írni. De akkoriban a Végítélet és a Remény rabjai is hatalmas hatást gyakoroltak rám.

Alexa: Az egyik Instagram posztodban írtad, hogy ha találsz egy férfit, aki olvas menj hozzá 🙂 és én ezzel kapcsolatban szeretnék feltenni kérdést. Hogy ismerkedtél meg a férjeddel? :)) Előre is köszönöm a választ!💜

Jaj, ez nagyon aranyos kérdés, és egy nagyon vicces történet 🙂 A férjemmel úgy ismerkedtem meg majdnem tíz évvel ezelőtt (jóég), hogy konkrétan beköltözött az albérletembe. Akkoriban együtt laktam pár barátnőmmel, és az egyik kiköltöző barátnőm helyére költözött be. Akkor épp egy szakításból gyógyultam fel, úgyhogy fél évig alakult a kapcsolatunk. Szóval, előbb laktunk együtt, minthogy együtt jártunk volna, ami elég vicces helyzeteket teremtett 🙂

Tiszlavicz Marcsi: Milyen zsánerekben szeretnéd még kipróbálni magad, esetleg már ki is próbáltad? 

Hmm… jó kérdés, mindig szerettem volna thrillert írni, esetleg horrort. De nem szeretem annyira zsánerbe korlátozni magamat… a most következő regényemben is vannak sci-fi elemek 🙂

a Rafflecopter giveaway

2 thoughts on “Ti kérdeztetek – én válaszoltam

    • Hmm… jó kérdés, mindig szerettem volna thrillert írni, esetleg horrort. De nem szeretem annyira zsánerbe korlátozni magamat… a most következő regényemben is vannak sci-fi elemek 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.