Hosszasan gondolkoztam, milyen formában is kellene – vagy kellene-e egy egyáltalán – évösszegző bejegyzést írnom idén. Valahogy decemberre nagyon elfáradtam, kissé motiválatlan lettem, azt hiszem, most először igazán túlfárasztottam magam a NaNo alatt, így pihentettem az írást. Pár kötelező bejegyzést megcsináltam, de mellette mindent takaréklángra tettem. Ráadásul nem tudtam úgymond semmi eget rengetőt felhozni 2021-el kapcsolatban, ami csak fokozta a motiválatlanságomat az évértékelő kapcsán. Aztán megcsináltam a Year Compass-t, és végigmerengtem ezen az éven, majd úgy döntöttem, csak megosztom veletek a gondolataimat 2021-ről.
Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem 2021-et, akkor talán a mozdulatlanság lenne rá a legjellemzőbb. Ami fura, ugyanis maga 2020 sokkal mozdulatlanabb év volt, ha szó szerint vesszük, de akkor mégis úgy érzem, mintha rengeteg minden történt volna. 2021 a belenyugvás éve volt, egy új normális megszokása, amikor is megtanultam semmit sem biztosra venni, mindenbe belekalkulálni azt, hogy lehet újra kell majd tervezni.
A lehető legfurcsább, hogy eközben valahol teljesen megnyugodtam amellett is, hogy úgymond sokat harcoltam ebben az évben az egészségemmel. Végül minden jól alakult, de az év elején kivizsgálásra kellett mennem a mellklinikára egy csomóval, aztán pedig a torkommal éppúgy, mert mandulacisztám is lett, aztán októberben még rá is kontráztam a vizsgálatokra. Mindenről kiderült, hogy ártalmatlan teljesen és semmi teendőm nincs velük kapcsolatban, de így is folyamatosan új és új kihívásokkal kellett szembenéznem. Elintéznem az időpontokat, elmenni az orvosokhoz, megélni a bizonytalanságot, ami nekem a legnehezebb dolog volt mindig is. Emellett ugye jött a három vakcina + covid + aggodalom kombináció is. Egészségszorongóként, akinek tényleg egy savlekötő bevétele hosszas gondolkozással jár, nem volt egyszerű az oltások felvétele, aztán két alkalommal be is lázasodtam miattuk, és még egyszer sikerült elkapnom a covidot is. Szóval ebben az évben folyamatosan hullámoztam az egészségemmel, ugyan minden beillett a normál működésbe, de nem csak szorongás volt, hanem olyan állapotok, amiket érdemes volt kivizsgáltatni. Mondhatni nagyon büszke vagyok, hogy ezeket az akadályokat sikeresen vettem.
Épp emiatt nem tudok nagyobb eredményekről beszámolni a mozgás terén sem. Nem döntöttem új rekordokat futásban, de igyekeztem fenntartani, hogy folyamatosan mozogjak. Most már biztosra állíthatom, hogy ez hatalmasat dobott a mentális egészségemen. Ezt jövőre mindenképpen szeretném még jobban előremozdítani. Az idei évet is Adriene 30 napos jógakihívásával kezdem, hogy egy kicsit jobban összhangba kerüljek saját magammal. Ehhez be is szereztem egy új, motiváló jógamatracot is, így alig várom, hogy ma belekezdjünk a dologba a férjemmel.
Mondhatni az év végét teljesen elégedetlenül zártam az írás terén is. Miután márciusban befejeztem egy nagyregényt, és írtam 20 ezer szót egy újba, majd 47 ezret egy másikba, mégse voltam elégedett saját magammal. Sokkal nehezebben motiváltam magam az év végén, mint szoktam, sokkal kevesebb történetet írtam le, mint amennyi eszembe jutott. Novellát összesen, ha négyet írhattam 2021-ben. Talán ez is egy olyan szegmens, amiről senki sem beszél. Hogy íróként mennyire egyedül van az ember. Valahogy, amikor nekiállsz írni fiatalon, és igyekszel folyamatosan fejlődni, senki se beszél arról, hogy milyen az, amikor már nem annyira friss a dolog, nem olyan, mint egy fellángoló szerelem, hanem sokszor nehezebben motiválódsz. Épp ezért Fanni barátnőm rávett, hogy csatlakozzunk egy íróklubba, a Jericho Writers-be. Abban reménykedem, hogy 2022 folyamán talán sikerül megismerkednem pár külföldi íróval is, és beszélgetni a mélységekről. Úgy érzem, sokkal több könyv van kezdő íróknak, hogy hogyan is kell elindulni, és jóval kevesebb támogatás érhető el már olyanoknak, akik a pályájuk egy bizonyos szakaszán járnak. Most jutottam el oda fejben, hogy bizony hat kiadott regénnyel és tizenegy befejezett kézirattal már nem mondhatom magam kezdő írónak, pedig sokszor még ott vagyok fejben. Mintha még mindig pályakezdő lennék. Furcsa ez, és az írás magányos tevékenység, de jó ezekről beszélni, jó kutatni a lehetőségeket, hová is fejlődhetnék, hogyan is bírkózzak meg az érzéseimmel.
Emellett talán 2021 volt az év, amikor végre teljesen sikerült elengednem a pszichológus-diplomámmal kapcsolatos frusztrációmat is, sikerült kicsit jobban beintegrálnom magamba a dolgot, így tíz évvel a diplomázásom után, hogy én bizony sosem leszek gyakorló pszichológus, és ezzel meg is békéltem. Ennek szerintem kellene egy teljesen különálló bejegyzést szentelnem.
A kiadásban újfent sikeres évet zártam, hiszen megjelent az Engedj el, ami hatalmas öröm volt számomra, és emellett a Maradj velem utánnyomása is, ami szintén hihetetlen siker itt a könyv 5 éves jubileuma körül. És igen, tényleg most kell visszanéznem oda, hogy öt év tapasztalat áll mögöttem kiadás terén is, ami a mai napig hihetetlen számomra. Emellett öt éve vagyok szerkesztő is, és fordítóként is számos könyvet tudhatok már magaménak. Néha gondolatban pedig még mindig az a huszonöt éves lány vagyok, aki az egyetemről frissen kilépve, teljes lelki válságban próbálja kitalálni, hogyan is kezdje el az életét. Idén az Engedj el és a Maradj velem mellett öt fordításom is megjelent, és azt már megsúghatom, hogy a következő évben is fog érkezni pár – emellett már négy új szerződésem van a láthatáron fordításokra. HIhetetlenül hálás vagyok a munkámért, hogy azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek.
Az utóbbi pár csendesebb napban arra is rájöttem, hogy ebben az évben sokkal nagyobb lelki békére találtam, mint eddig bármikor. 2020-ban már elkezdődött ez a folyamat, most folytatódott. Abbahagytam a szorongásos problémáim megoldására a folyamatos megoldáskeresést, sokkal inkább elfogadtam magam velük együtt. Ráadásul ráébredtem, hogy a megoldásokat az elmúlt években lassan, de biztosan kiépítettem. A futás, a mantrameditálás, a jóga, a naplóírás, az írás mind-mind megoldások. Nem létezik varázslat, van helyette munka, és már sokkal jobban tudom, hogyan is hallgassak a belső hangomra.
2021-ben ráadásul sikerült haza is utaznunk két és fél hétre, a szüleim is meglátgathattak – anyukám kétszer is -, ami a sajgást, a honvágyat is enyhítette a lelkemben, miközben ráébredtem, mennyire megtaláltuk itt az otthonunkat. A házunkért, a saját kis terünkért a mai napig hálás vagyok.
A blogot kicsit hanyagoltam, áteveztem más platformokra, főleg az Instagramra és újfent a TikTokot is nagyon-nagyon élvezem – ez dobott fel a kis depis decemberi-novemberi időszakban. Erőltetleni akartam a blogolást, de rájöttem, hogy ezeken az új platformokon most jobban kiteljesedem. Ez nem jelenti azt, hogy nem olvashattok majd itt is bejegyzéseket, de úgy érzem, most másra jobban esik fókuszálni. Azt hiszem, ebben is rugalmasabb lettem, talán nem ragaszkodom már annyira foggal-körömmel a régi dolgok után. Néha megijeszt a változás, de próbálok csendben figyelni a belső hangra.
@gabriellaszaszko #recap2021 #2021 #myyear #angliaimagyarok #magyartiktok #magyarszerző #író #booktoker #könyvtiktok #hello2022 ♬ original sound – Kirsten (Curse-tin)
Sok mindent terveztem 2022-re, sok mindent felírtam magamnak, miket is szeretnék véghez vinni, de rugalmas vagyok a tervekben, meglátjuk, miket sikerül ténylegesen is összehoznom. Az biztos, hogy titeket folyamatosan tájékoztatni foglak itt vagy ott, mik is történnek majd velem. Nem akarok most ide tervlistát biggyeszteni, az biztos, hogy folyamatosan dolgozni fogok, és útközben majd mesélek is róla nektek!
Mindenkinek nagyon szép, nyugalmas új évet szeretnék kívánni!