Már szeptemberben elgondolkoztam azon, hogy írni fogok egy
bejegyzést az e-könyvekkel kapcsolatos viszonyomról és szentimentális
érzelmeimről. Ma beszámolok a saját e-könyv történetemről, mivel egy éve már én is egy
Amazon Kindle boldog tulajdonosa vagyok.

Az írás megszállottjaként egyértelműen az olvasás is a
szenvedélyem. Egy könyvesboltban megállíthatatlan vagyok: imádom a könyvek
illatát, a borítókat és a történeteket. 
Amikor először költöztem külföldre hosszabb távra, akkor az egyik
legnagyobb problémáim közé tartozott, hogy a 23 kilós bőröndömbe hány kiló
könyvet tegyek bele (mérleggel kellett őket ledekáznom, hogy a lehető leghosszabbat vihessem magammal, amihez a legkisebb súly tartozik).  Mivel most is
külföldön élek, ezért egy idő után ésszerű döntésnek tűnt egy Kindle.

Egy évvel ezelőtt tényleg hosszú hónapokig gondolkodtam
azon, hogy kérjek-e karácsonyra egy Kindle olvasót.  Féltem tőle, hogy a könyvek értéke egyszer
csak felhígul számomra a könnyű elérhetőség miatt.  Valamiért egy nyomtatott könyv becserkészése
igazi értékké tette az adott művet. Persze könyvfalóként sokszor estem bele
abba a csapdába is, hogy pár könyvet megvettem drágán, aztán egyáltalán nem azt
kaptam, amit vártam, és csak a felét olvastam el.  Ez egy e-könyvnél sokkal kisebb kockázatot
jelent. Azonban el sem tudtam képzelni, hogy ne gyűjtsek a polcomra
több kötetet.

Aztán mégis az észérvek kerekedtek felül, és lett egy e-könyv
olvasóm, amivel igazán elégedett vagyok. Könnyen lehet vele kéziratokat,
novellákat és persze könyveket olvasni. Több száz kötet pihen rajta olvasásra várva.

Az első pillanattól kezdve megfigyeltem, hogy más
kapcsolatot ápolok azokkal a könyvekkel, amelyeket a Kindle olvasón végzek ki. Sokkal gyorsabban ment az olvasás, sok esetben azonban kevésbé maradandó
élményt kapva. Az eredmény egyébként tetszett: a tavalyi évben sokkal több könyvet
olvastam ki. Külföldön igazán hasznos volt, nem kellett cipekedni, könnyebben
elérhetőek lettek a magyar könyvek.

Persze aztán azon kaptam magam, hogy mégis megvan a saját
könyvespolcom itt is, és az otthonról szállított holmijaim javát még mindig
könyvek teszik ki. Saját magamban apró kompromisszumot kötöttem: általában
egyszerre olvasok egy könyvet a Kindle-ön, mellé pedig egy papíralapú könyvet
is társítok. Így mindkét élmény megmarad. Emellett új felfedezésem a hangoskönyv, ami buszon a sötétben, főzés, takarítás és mosogatás közben nagyszerű
élményt nyújt.

Úgy gondolom, hogy mind a két típusnak megvan a maga helye
és létjogosultsága. Az e-könyvek számos lehetőséget nyitnak meg, de egyhamar
biztos nem lesznek egyeduralkodók a könyvek világában. És egy a lényeg: ha egy könyv jó, akkor lehet hangos, lehet “e” vagy papíralapú, akkor is jó marad és igazi élményt nyújt.