NaNoWriMo: a gyötrelem közben érkező csodák

Nem készültem több bejegyzéssel a NaNóval kapcsolatosan, de mégis be kell számolnom arról, hogy elértem az 50 ezer szót!
Nem bántam meg, hogy vállalkoztam a kalandra, így már tudom, hogy naponta képes
vagyok 1667 szót is írni, hogyha akarok.
Először is leszögezném: nem írtam meg egy
hónap alatt a regényem, hiszen még mindig nincsen befejezve, de nem is ez volt
a célom. Azonban gyarapítottam körülbelül 120 oldallal, ami nagyban segítette,
hogy egyszer kész is legyen. Egyetlen egy sérelmem volt, hogy nem maradt időm
novellát írni, de megérkezett a december!

Nem gondolom azt, hogy bármit is elkapkodtam.
Biztos vagyok benne, hogy az utómunkálatok során rengeteg jelenetet ki fogok
húzni, de ennek így is kell lennie. Stephen King szabályát követve az első és a
második verzió között legalább 10 százaléknak ki kell esnie. Ehhez igyekszem
tartani magam.
Az, hogy minden nap írnom kellett néha erőmön
felül, szerintem egyáltalán nem vezetett oda, hogy értelmetlen és elkapkodott
jelenetek sora került ki a kezem közül. A NaNoWriMo inkább abban segített, hogy
teljesen elengedjem magam, ami sokszor nagyon kellemes meglepetéseket
okozott. Belemerültem a szereplőim világába, akik sorra meghálálták a törődést.
Hogyha túlrágtam volna a fejemben a jeleneteket, akkor minden másképp alakult
volna. Stephen King szerint naponta
minimum 1000 szót kell írnia egy kezdőnek, hogy a regény szereplői élővé váljanak. 
Én az írásban ezt a csodát szeretem a
legjobban. Sokszor ülök a gépnél, csak egyetlen ötlet van a fejemben, majd a
jelenet egyszerre csak összeáll, egyik elem összekapcsolódik a másikkal.
Ilyenkor elveszítem a kontrollt és magától alakulnak ki a helyzetek.  
Félreértés ne essék, nem a szószámokért írtam
novemberben. Egy teszt volt, hogy képes vagyok-e növelni a teljesítményemet.  Persze nálam is előfordult, hogy rossznak
éreztem, amit írok, de igyekeztem elhessegetni a rossz gondolatokat, amiben a
lelkesítő üzenetek is nagyon sokat segítettek. Ralph Peters levele jól
összefoglalja, mit gondolok az írásról, ezért idéznék is belőle:

„Ha az írásra lettél teremtve, akkor írni fogsz. Persze, sokszor szenvedünk, hogyan
is formáljuk meg legjobban a karaktereinket vagy hozzunk életre egy kemény
jelenetet. De a legjobb útja annak, hogy szembenézzünk ezekkel a problémákkal,
hogyha leülünk, és elkezdünk írni. A dolgok akkor történnek, hogyha teszünk
értük valamit. (…) Mindig van arra kifogás, hogy miért ne írjunk, de hogyha
ebből szokás lesz, akkor sohasem leszünk profik. Jobb, hogyha írunk valami
borzalmat, eldobjuk, és újra kezdjük a következő napon, mint feladni a napi
harcot a billentyűzettel.”
Hiszek abban, hogy az írásban csak úgy lehet
fejlődni, hogyha rengeteget írunk. Én nem szoktam írás közben átírni, szeretem
a két munkamódot különböző időkre tartogatni. Szeretem a kis csodáimat, amik
regényírás közben érnek. Persze munka közben sokszor gondolok arra, hogy
kidobom az egészet a kukába. Aztán mégsem teszem, hanem elkezdek átírni.
Rengeteg mindent, nagyon sokszor. Ez a munka nehezebb része, de a csodákért mindenképpen
megéri. 

One thought on “NaNoWriMo: a gyötrelem közben érkező csodák

  1. Pingback: Első játék a blogomon! - Gabriella's Writing

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük