Téli tánc

Már az ősszel kapcsolatos bejegyzésemben is említettem, hogy az évszakok kezdetén mindig elkap a sajátos hangulat. Épp ezért most a Téli tánc című írásommal szeretnék egy kis kedvet csinálni ehhez a hideg hónaphoz. A hangulat fokozásáért hoztam pár Pinterest képet is. Fogadjátok sok szeretettel! 
Hosszasan
nézte a mellette készülődő lányok zsizsegő forgatagát. Tüllszoknyák, csillámos
harisnyák, fényes csatok villantak meg a világos fényben, ahogy elhaladtak
előtte. Figyelmeztetnie kellett magát, hogy visszatérjen fehér, könnyed
balettcipője befűzéséhez, hiszen sürgetette az idő.
Szomorúan
simított végig tapadós, vakítóan fehér csipkeruháján, amelyhez egy átlátszó,
cirádás, díszes szoknya társult. Fodrai jégcsapokként meredeztek oldalra,
tökéletesen egyedi mintázatot alkotva. Régóta készült rá, hogy viselhesse ezt a
ruhát. Hosszasan készítette el szőke haját, amelyet szoros kontyba fogott egy
apró, gyöngyös csattal.
Egy
ismerős kéz érintette meg a vállát. Tanárnője volt az, aki aznapra csodálatos
ezüst sminket kent az arcára, a szeme alá fényes csillagokat ragasztott.

Mi a gond, drágaság? – kérdezte, miközben leült a padra a lányka mellé.
A
lány hatalmas kék szemével nézett fel az idősebb nőre, majd lassan megcsóválta
a fejét.

Mi lesz, hogyha elrontom?

Te vagy az egyik legjobb táncosom. Kitartóan próbáltál minden egyes nap. Mit is
ronthatnál el? – mosolygott kedvesen, majd lesöpörte ezüstös ruháját.

Most úgy érzem, hogy az összes lépést elfelejtettem.

Ha ez megnyugtat, akkor indulhatunk együtt. De akkor elsőnek kell belépned a színpadra.
A
kislány arca hirtelen felderült, majd újra megigazította a gyöngyös csatot a
hajában. A tánc kezdete óta érlelte magában a vágyat, hogy a tanárnőjével
léphessen ki a publikum elé. Végigsimított csillámos harisnyáján, majd újra
aggódva az idősebb nőre nézett:

De csak egyszer csinálhatjuk végig, és ha elrontjuk, akkor sohasem lesz
lehetőségünk megismételni.
A
tanárnő a tolakodó, beszélgető lányok tömegére nézett, akik láthatóan alig
várták a színpadra lépést. Csak a legjobb táncosa volt aggodalmakkal,
kételyekkel teli.

El sem tudod még képzelni, hogy hány embernek fogsz örömet okozni a táncoddal!
Egyedi és megismételhetetlen vagy, mint minden egyes lány, aki ott áll a
sorban. Egyszeri és felejthetetlen lesz a fellépésed.
A tanárnő lassan felemelkedett a fapadról,
majd megfogta a riadt, ám egyre elbizakodottabb tekintetű kislány kezét, és
tekintélyt parancsolóan lépett a csicsergő lányok közé. Beszédük azonnal
elhalt, ahogy meglátták közeledni oktatójukat. Minden szó nélkül a tanult
alakba rendeződtek.

Lányok, megkezdjük az idei táncunkat – szólalt fel a tanárnő csilingelő hangján.
– Mindenki készen áll?
A
lánykák ezüstös forgataga egyszerre bólintott, majd rövid, halk diskurzusba
kezdtek. Tömegük együtt vakítóan fénylett, ruháik káprázatosak voltak.
Különbözőek, egyben mégis egyformák.
A
tanárnő szorosan megfogta az apró lány kezét. Egyszerre ugrottak le kecsesen a
mélységbe, ahol kézen fogva keringtek a játékos szélben. Mellettük a többi
lányka vitorlázott. Voltak könnyeden keringőző csoportok, akik lassan
ringatóztak a levegőben. Mások magányosan, kitárt karokkal száguldottak a
semmibe.
A
kislány és mestere a szél szárnyára kelve táncolt a karácsonyi égők fényében.
Szélesen mosolyogtak egymásra, mire a lányka gurgulázva felnevetett, hiszen a
hideg szellő finoman csiklandozta arcát. Hirtelen elengedte a tanárnő kezét,
majd jégkristályos szoknyájában felszökkent a levegőbe, hogy egy újabb
szaltóval ünnepelhesse meg szabadságát. Kitárta karját, apró balettcipőjét a
szél szárnyához érintette, majd egy hosszú piruettet mutattatott be.
Mestere
hatalmas tapssal jutalmazta a lányt, majd egy papírdobozos kávéban ért földet.
A tanítványát ekkor elvakította egy karácsonyi égő kék fénye, majd kecsesen
hullámzott le egy kötött pamutsál felületére.
Szélesen
felmosolygott a csodás kivilágításra, végigsimította kezével a sál édesen puha
felszínét. Az emberek hatalmasak voltak, sokan tapsoltak, ahogy meglátták, hogy
a többi barátnője is táncot lejt az égből.
A
lányka elterült a puha sálon, nézte, ahogy a többiek kifogástalanul előadják a
tanultakat. Boldognak érezte magát, hiszen tökéletes volt a produkció, ő pedig pontosan
úgy szerepelt, ahogy mindig is akarta.
Ráadásul
ő volt az első hópelyhek egyike, amire mindig legszebb álmaiban vágyakozott.

2013.12.06.

Képek forrása: Pinterest 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük