Pár különleges fa és egy jó hír

Úgy fest, hogy az utóbbi időben
nosztalgikus hangulatba kerültem. Lehetséges, hogy megérintett a tavasz szele,
ezért mára is egy kis varázsos visszaemlékezést hoztam. A mai írásomat is a
Writers Write nevű oldal kihívása ihlette, amelyben az volt a feladat, hogy
írjak a gyermekkorom egy különleges fájáról. Én sajnos nem tudtam dönteni a fák
között, ezért kettőt is beleszőttem ebbe a nem hétköznapi visszaemlékezésbe.
Emellett még nem számoltam be
arról, hogy múlt héten nagy öröm ért, hiszen még januárban jelentkeztem az
Avana Egyesület és az Új Galaxis által meghirdetett novellapályázatra, ahol a “jövő
állatairól”
kellett novellát írni. Nagy megtiszteltetés, hogy
bekerülhettem az antológiába “Különös esküvő” című novellámmal. A
nyár folyamán fog megjelenni az írásom nyomtatásban.
Most pedig jöjjenek a különleges
fáim. Sejtésem szerint mindenkinek van egy-egy ilyen emléke. Érdemes
elgondolkozni rajta, hiszen nagyon kellemes nosztalgiába ringathatjuk vele
magunkat.
“Sohasem volt a fák ágaira
épített házikóm, ahová elrejthettem volna a kincseimet. Ehelyett nekem egy különösen
barátságos birs és egy erős diófa jutott.
A birs tetejéről be lehetett
látni a varázslatos tájakat, amelyek messze terültek el előttem. A fa egyik ága
tökéletes ülőhelyet kínált apró testemnek. Egy törmelékből felhordott, vastag
műanyaggal letakart domb pedig segített abban, hogy könnyedén felhúzzam magam a
kedvenc helyemre. A világ egyszerre kinyílt az alacsony birs ágán, mintha az
univerzum tetejére kerültem voltam. Tökéletes biztonsággal lógattam le a
lábamat a belátható mélységbe. A fa minden egyes évszakban megfelelő helynek
bizonyult arra, hogy a nagyszüleimnél tett hétvégi látogatások során eltűnjek a
színről, és elmerüljek saját világom végtelenségében. Télen nehezebben mozogtam
a vastag kabátomban, de megérte a fáradságot, hiszen a magaslatból mélyen
beleszippanthattam a friss levegőbe. Tavasszal a többi fán nyíló virágokat és a
madarakat kémleltem, néha pedig még magasabbra másztam, így a távoli erdő is kinyílt
előttem.
A diófa ágaira nem kapaszkodtam
fel, de rövid időre egy becses hinta foglalt helyet az egyik erős ágán. Az
udvar hátsó felében várt engem az én különleges hintám, ahová meleg nyári
reggeleken lopóztam ki, hogy felszálljak a levegőbe. Varázsport hintettem magam
elé, amely egy hatalmas szivárványt nyitott meg előttem. A hinta egyszerre
repülő alkalmatossággá változott, hogy hihetetlen tájakra vigyen magával. A
szél szelíden az arcomban csapott, miközben egyre csak emelkedtem az ég felé.

Varázslatos élményeket
köszönhetek ezeknek a fáknak, amelyek fantáziám ágait táplálták.”
képek forrása: Pinterest

One thought on “Pár különleges fa és egy jó hír

  1. Pingback: 10 írós kihívás mindenkinek, aki szereti őket - Gabriella's Writing

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.