Az első könyv(ek), amelyek elindítottak az íróvá válás útján

Úgy gondoltam, hogy ezen a héten választok egy kihívást a Writer’s Write oldaláról, és írok valamit. Azonban egy nagyon érdekes írós feladatra találtam, ezért inkább mesélek az első könyvről, amely arra késztetett, hogy íróvá váljak.

Nekem kettő ilyen könyv is volt az életemben, az egyiknek az újraolvasását éppen tegnap fejeztem be. Mind a kettő egy Stephen King alkotás, az első a Bag of Bones (Tóparti kísértetek), a második pedig a Duma Key.
Kábé tizenhárom éves lehettem, amikor teljesen magával ragadott a Bag of Bones című könyv. A történet egy íróról szól, aki egy tóparti házban próbálja kiheverni felesége halálát, ami igazi titkokat rejt. Egész egyszerűen magába szippantott a világ, a karakterek, a történet. Később legalább négyszer olvastam újra a közepesen vaskos kötetet, amit hosszú évekig “kölcsönöztem” a könyvtárból. Sajnos sokáig sehol sem lehetett megvenni, ezért a könyvtárt károsítottam meg a régi kiadású King könyvvel. Bűneim lajstromát ez mindenképpen gazdagítja. Két éve kérték vissza tőlem a könyvet, ami legalább tíz évig pihent a polcomon. (Bosszankodtam is, hiszen íratlan szabály, hogyha három évnél tovább magadnál tudsz tartani egy könyvtári könyvet, akkor a tiéd lesz). Persze azóta van belőle kemény borítós és eredeti nyelvű példányom is.

Tavaly találtam egy kis noteszt, amely az első regényem jegyzeteit tartalmazza. Csillámos tollal írtam rá a tenyérnyi noteszra a készülő írásmű címét. Emlékszem, hogy a Bag of Bones után úgy éreztem, én is írni akarok. Saját világot kellett alkotnom a saját szavaimmal. Persze akkor nem kezdtem bele a regénybe, amelynek a történetére már nem is emlékszem. Valami múzeumos kísértettörténet lett volna.

A Duma Key olvasásáig hosszú szünet következett, de ezt a könyvet is mérföldkőnek tekintem az írással való kapcsolatomban. 2008 januárjában került a kezembe a könyv, amely rávett arra, hogy leüljek, és írjak egy igazi regényt. Ekkor már 21 éves voltam, és persze addig is folyamatosan írtam, de sohasem gondoltam komolyan, csak a legjobb barátnőmmel szórakoztam a történetek alkotásával, néha pedig írtam egy-egy érzelmesebb, rövid történetet.

De akkor jött a Duma Key. Akkor éreztem azt, hogy mindenképpen komolyabban kell foglalkoznom az írással. Egy korszak kezdetét jelentette a könyv, amely egy súlyos balesetet túlélő férfiről szól, aki rátalál a festésre, amelyben megleli a vigaszt. Később kiderül, hogy a képeinek sokkal nagyobb az ereje, mint ő gondolja.

Újra érezni kezdtem a vágyat, hogy világokat kell építenem és hangulatokat megfogni a történetekkel. Ez a korszakom még most is tart. A könyvek nagyon fontosak. Egy írónak kellenek újabb és újabb olvasmányélmények, amelyek előrébb lendítik. Valószínűleg ezeknek az írásoknak össze kell találkoznia a lélekkel, illeszkednie kell az adott személy problémáihoz, kérdéseihez, hogy igazán mély nyomot hagyhassanak. Csak reménykedhetünk abban, hogy ránk találnak ilyen könyvek életünk bizonyos szakaszaiban. Persze nem árt őket keresni és folyamatosan olvasni, mert akkor biztosan előbb eljutnak hozzánk és mélyen lenyúlnak a lelkünkbe.

A bejegyzést Ladányi-Laurinyecz Klárinak ajánlom, aki az egyik leghűségesebb olvasóm, írótársam és barátnőm. Emellett jobban tudja, hogy mikor olvastam bizonyos könyveket, mint én magam. Ez csak azért lehetséges, mert amióta az eszemet tudom, mellettem van 🙂

képek forrása: Pinterest

3 thoughts on “Az első könyv(ek), amelyek elindítottak az íróvá válás útján

  1. De jó téma! Éppen tegnap volt szó nálunk, hogy vannak olyan írók,író jelöltek, aki nem tudja megmondani melyik könyvnek volt szerepe abban, hogy íróvá lett. Párom fejtegette és én bólogattam, magamban felsoroltam az én könyveimet is. 😀 Most meg látom ezt a bejegyzésedet! 😀 Na erre mondják, nincsenek véletlenek.
    Azért okoztál meglepetést. Ezt a két Stephen King könyvet nem ismerem, ezért nem tudom megítélni… de már 13 évesen olvastál Stephen Kinget???? O.o Én 15-16 voltam és az Állattemető volt az első… nem is tudtam… nem mertem aludni. 😀
    Egyébként milyen érzés régi jegyzeteket találni? Elfeledett ötleteket… Napokban kerestem a fiókomban egy vázlatfüzetnek valót… mikor megtaláltam, meglepődtem, hogy találtam benne egy régi vázlatot… Mintha idegenként pillantanék be a saját életem múltjába. 😀

    És… ez a mondatod nagyon beszédes és szívhez szól:
    “A könyvek nagyon fontosak. Egy írónak kellenek újabb és újabb olvasmányélmények, amelyek előrébb lendítik. Valószínűleg ezeknek az írásoknak össze kell találkoznia a lélekkel, illeszkednie kell az adott személy problémáihoz, kérdéseihez, hogy igazán mély nyomot hagyhassanak.”

    /Idézetes képre való. Üzenet amatőr íróknak. :)/

    • És neked mi a könyved? 🙂 Kíváncsi vagyok 🙂 Én is csomó kérdésre nem tudok válaszolni az íróvá válással kapcsolatban, de ez éppen olyan, ami nagyon belém égett.
      Én olyan 12 évesen a Carrie-vel kezdtem 😛 De én horrorokat nézek nagyon kiskorom óta, szóval én különös eset vagyok 🙂
      Én tele vagyok mindenféle ötletvázlattal, inkább azért szidom magam, hogy sose térek vissza hozzájuk. Csak pihennek valahol mélyen…na majd talán egyszer!
      Örülök, hogy idézetes képre valónak találtad 😛 És gratulálok a mosásos kikerüléshez is! 🙂

      • Az én könyvem ettől sokkal banálisabb. De már nem emlékszem melyik időszakom volt, akkor a LOTR fogott meg nagyon, de gyerekként nem normálisan sokat olvastam, inkább szépirodalmon nevelkedtem, majd jött az első lázadásom a sci-fikkel! 😀 Inkább filmek, sorozatok határozták meg… Star Trek, Star Wars, Csillagkapu, Firefly, Babilon5… juj… ilyenek 😀 Könyvekben akkoriban inkább Asimovnál lehetett sci-fivel találkozni. Ebből lett a high fantasy korszak.
        Nekem is volt füzetem tele ötletvázlattal, aztán nagyon mérges lettem, hogy csak porosodnak és megsemmisítettem, hogy jöjjenek helyettük mások, amikkel kezdek is valamit.
        Köszönöm. Életem első sikerélményei… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.