Elkezdődött a varázslat

Azt hiszem, követem a hagyományomat idén is, és beszámolok a NaNoWriMo-s utazásomról, aggodalmaimról, elakadásaimról és a varázslatról, ami mindig megérkezik, amikor írni kezdek. 

Ilyenkor mindig tele vagyok aggodalommal. Elkezdtem, vajon sikerül-e átugranom az elvárásokat, amelyeket magam elé állítottam? Ma legalább egy órán keresztül csináltam minden mást, miközben aggodalmaskodtam, hogy sosem érem el a napi szószámot. Szerencsére mára már magaménak tudhatok kicsit több, mint 1667 szót. Természetesen még ilyenkor is benne van a pakliban, hogy elbukok. Meglátjuk, hogy mit is hoz a november. 
Nekem most nagyon szükségem van egy NaNós tisztítókúrára. Van, amikor az emberre rárakódnak a kételyek, a kritikák, a kiadás, a versenyek és mindennek a súlya, ami folyamatosan bizonytalanságot kelt. Jól írok-e? Ezzel kell-e foglalkoznom egyáltalán? Természetesen engem is elérnek ezek, és néha letaszítanak a mélybe. Sajnos hajlamos vagyok arra, hogy a negatív dolgokat felnagyítsam, és negatívumok nap mint nap jönnek felém is. És írni igazán nehéz, hiszen nincs mindig ott melletted valaki, aki simogatja a fejed és biztat, hogy csináld a dolgokat. Persze, vannak ilyenek is, ezeket a pillanatokat pedig igyekszem igazán megbecsülni. Ezekhez a dicséretekhez fordulok a rosszabb napjaimon. 
A NaNo viszont csak az írásról szól. Arról, hogy képes vagy-e napi négy oldalt megírni. Ebben a hónapban csak magaddal lehetsz elfoglalva, nem kell figyelni másokra. Csak te vagy és az üres papír, amire minden túlgondolás nélkül megírod a szavakat. És ilyenkor, amikor túl kell lépned a határaidat, akkor egyszerűen elveszhetsz a magad által alkotott fantáziavilágban. Ilyenkor a regényalakok saját utat járnak, lelépnek a te általad tervezettről, és megsúgják a történetet egyenesen a füledbe. Ilyenkor sejted, hogy a történetük talán sokkal több is lehet 50 ezer szónál. 
Én ilyenkor visszamegyek a kezdetekhez. Tizenkét éves koromhoz, amikor belekezdtem egy történetbe, amit hét éven keresztül írtam a legjobb barátnőmmel. Kit érdekelt akkor a kiadás? Kit érdekeltek a pályázatok? A karakterek voltak a fontosak, akik körbeültek engem unalmas perceimben, és elmondták a történetüket. És róluk nem szabad megfeledkezni, mert ők adják meg azt, amitől szíve lesz az írásának. 
A jobb felső sarokban megnézhetitek, hogy hány szót szabadítottam már ki a fejemből. Ezeknek java bennrekedt szó, amelyek már nagyon régóta próbálnak kitörni.
képek forrása: Pinterest

Leave a Reply

Your email address will not be published.