Felejtő 5.

 

Ezen a héten Fanni  folytatta a Felejtőnket. Reméljük, hogy elnyeri a tetszéseteket! 🙂

f28df9247f718bee02e0ef306730395b ‑Mi az, hogy kifogytak? – csapott Polka az asztalra. ‑ Nem egy ólomüveg bakancsot kérek vagy egy flancos varázstükröt, csak egy mezei álcaköpenyt. És nincs készleten! Tudtam, hogy nem kéne ebbe a világvégi porfészekbe jönnöm! Nem is önszántamból tettem, elhiheti!

A köpcös bolti eladó nagyot sóhajtott, és feljebb tolta a szemüvegét az orrán.

‑ Kisasszony, attól hogy velem patáliázik, még nem fogok tudni varázslatos módon előhúzni egy köpenyt a pult alól. Különben nem is értem, hogy veszthette el a saját szobájában… ‑ Aztán Polka villámló tekintetét látva inkább elharapta a mondat végét. – Nézze, nem tudok segíteni, csak annyit mondhatok, hogyha jobb minőségű a köpeny, akkor kell benne lennie követő varázslatnak, azzal a nyomára bukkanhat.

‑ Miért nem ezzel kezdte? – kérdezte Polka.

‑ Mert szóhoz se hagyott jutni… ‑ sóhajtotta az eladó. – Itt van néhány Követ-levél, este használja őket, akkor működnek igazán.

‑ Köszönöm – mormogta Polka. – Most már csak az a gond, hogy este találkozóm van, akiben annyira bízom, mint paranoiás bárány a farkasban. Ergo semennyire se. Nincs valamije potenciáliasan bosszúszomjas expasik ellen? – Ezt inkább költői kérdésnek szánta, de az eladó bevetette magát a polcok közé, és pár perc múlva előbukkant egyik kezében egy nyílpuskát, a másikban egy selyemsálat tartva.

‑ Attól függ, hogy támadásra vagy védekezésre készülünk – vont vállat az eladó Polka megrökönyödött tekintetét látva. – A mai világban sosem lehet tudni a nőknél.

‑ Ez így van. Nagyon pofás ez a kis fegyver, de mivel gyanítom, hogy az első öt percben megmotoznak, inkább a pacifisita utat választom.

-Ezt örömmel hallom. Ez a kendő suttogó-selyemből készült, figyelmeztet a veszélyre, és sugallja a legjobb kivezető utat. Megfelel?

‑ Valami kissé kézzelfoghatóbbra számítottam, de azt hiszem, egy koldus nem válogathat.

Polka kiszámolta a portéka árát ezüstben, aztán nehéz szívvel távozott. Nem erre számított. Ismét fellobogott benne a düh a Skót iránt, és átkozta a pillanatot, amikor meglátta. Akkor még Farkassal nyomult, és piszok boldogtalan volt. Ami szép szerelemnek indult, hamar megsavanyodott. Farkas minden Polka legszívesebben minden mozdulatát irányította volna, és bár azt állította a lány függetlenségébe szeretett bele, pár hónap múlva már leginkább azt szorgalmazta, hogy Polka maradjon csak otthon, és csinosítsa a házat. Polkának meg egyre fogyott a pénze, mert hát szabadúszó kalandor volt, elintézett ő mindent, amihez a megbízói túl gyengék vagy gyávák voltak. Aztán a pasija aranykalitkába zárta, és a legnagyobb kihívás, amivel szembe kellett néznie, a mosogatóban váró edényhalmok voltak.

Aztán egy szép napon, amikor elkéredzkedett a kikötőbe, hogy találkozzon a rövid időre hazatérő anyjával, megtörtént a csoda. Polka épp a csőcselék tömegén furakodott át, hogy láthassa a besikló uralkodó gályát, amikor hirtelen késztetést érezve felpillantott. Akkor látta meg a fiatal férfit, aki egy hordónak támaszkodva, sörrel a kezében szórakoztatta a rakparton dolgozó örömlányok egy csoportját. Amikor a tekintetük találkozott a srác ajkára forrt a szó, majd a lány felé intett.

Az első dolog, amit az anyja megtanított Polkának, hogy ne álljon szóba idegen férfiakkal, mert abból az esetek túlnyomó részében csak baj lesz meg fejfájás. De amikor a bronzvörös tincsek alatt megbúvó barna szempárba nézett, Polka elfelejtett minden jó tanácsot, amit jó anyja valaha a fejébe vert. A férfi szemében Polka meglátta azt, amire régóta vágyott: a szabadságot.

Polkát egy bagoly rikoltása rántotta vissza a valóságba. Annyira elmerengett, hogy hagyta, hogy a lába vigye amerre akarja. A Rengeteg peremén kötött ki, a csillaglombú tölgyek alatt. Ebben a világok közt elterülő erdőben mindig sötét volt. A legenda úgy tartotta, hogy az itt növő fák koronáján nyugodott az éjszakai égbolt. Polka próbálta elkerülni az erdőt, nem bízott benne. Most mégis itt volt.

Végigsimított a kendő gondolatfinom selymén. Talán már a mágia vezette ide. Hirtelen hangokat hallott közeledni, úgyhogy belevette magát a legközelebbi bozótosba. Persze, ha nála lett volna az átkozott köpenye, nem kellett volna ilyen alantas módszerekhez folyamodnia, mert besimult volna a környezetébe. De ezen kár is volt morfondírozni.

A hangok közelebb értek, és Polka csendben káromkodva konstatálta, hogy egyikük tulajdonosát igen csak jól ismeri.

‑ Farkas, drága barátom – kezdte a jéghideg hang, amitől Polkának a hátán felállt a szőr. – Biztos vagy benne, hogy a lány eljön? Sok pénzt fizettem neked, hogy leszervezd ezt a találkozót.

e6f11f99934d357e501b23f0b4703ca8

‑ Az a rohadék! – sziszegte Polka Tudta, hogy sosem kéne újra megbíznia Farkasban. Talán még elszelelhet mielőtt eljön a találkozó időpontja.

‑ Biztos vagy benne, hogy elvezethet minket a kulcs rejtekhelyéhez?

‑ Ha valaki, akkor ő biztos – Farkas hangja hirtelen behízelgőre váltott. Ha nem ismerte volna jobban, Polka azt gyanította volna, hogy a férfi fél a jegeshangú beszélgetőpartnerétől. – A kulcs csak a Karmazsin család leányainak vérére van kalibrálva. Biztos forrásból tudom.

‑ Hiszek neked. Egyelőre. És a szelencéről van valami hír?

‑ Nem, az a kis északi görény, még mindig szökésben van vele. Polka azt hiszi, hogy meglopta, közben meg őt védi, ki tudja, miért.

Polka felnyögött. Igaz lenne, amit Farkas állít? A Skót tényleg az ő bőrét mentené, és nem a sajátját… de akkor hová tűnt?

A lány későn vette észre, hogy a nagy meglepetésben túl nagy zajt csapott. Egy hűvös fehér kéz tapadt a szájára.

‑ Nicsak, nicsak milyen nyulak lapulnak a bokorban? – mondta Farkas széles mosollyal. – Vagy mondhatnám inkább, hogy emlegetett szamár… Édes Polkám, nem számítottunk rád ilyen korán, de ha már itt vagy, összeismerkedhetsz a megbízómmal. Szép összeget fizetett, hogy idecsábítsalak.

‑ Te szemét – köpte Polka. Sokat adott volna, ha most vele lenne az álcaköpenye. Akkor tudta volna. Az a semmirekellő boltos meg eladta neki ezt a sálat, ami egyenesen a csapdába vezette. Ha egyszer kikerül ebből a kutyaszorítóból, megkeresi azt a hörcsögképű csalót, és az nem teszi zsebre, amit tőle kap. Ekkor arra lett figyelmes, hogy a kabátzsebét forróság öntötte el. A Követ-levelek! Mielőtt a fogvatartói bármit is tehettek volna, Polka a zsebébe süllyesztette a kezét, és megmarkolta a perzselő leveleket.

Hirtelen pörögni kezdett vele a világ, és a fejébe belehasított a fájdalom. Az utolsó dolog, amit hallott, Farkas és a hidegkezű pasi káromkodása volt. Aztán minden elsötétült.

‑ Szerinted él még? – kérdezte egy lány vékony hangja. Polka megesküdött volna, hogy hallotta már valahol.

‑ Persze, Polkát nem olyan fából faragták, hogy egy kis világugrás betegye neki a kaput… ‑ válaszolta egy mély, dallamos férfi hang. Őt viszont minden kétség kívül ismerte Polka. Mély levegőt vett, és kinyitotta a szemét. Ahogy sejtette a Skót bámult bele a fejébe, zavaróan közelről. Polka összeszedte minden erejét, és felült. Még kicsit forgott vele a mindenség, de azt már sikerült kivennie, hogy álmai steril fehér labirintusának egyik szobájában volt. Egy magas fehér ágyon feküdt. De hogy került ide a Skót? És hogy került ide ő?

‑ Polka… ‑ kezdte a Skót, de Polka visszakézből egy olyan pofont kevert le neki, hogy a torkán akadt a szó. Aztán a lány lepattant az ágyról, és megcsókolta a döbbenten bámuló srácot. Mennyit ábrándozott a Skót puha ajkáról, és kemény mellkasáról a düh kétségbeesett óráiban. És most itt van újra! A meghitt pillanatnak egy köhintés vetett véget.

Polka a hang irányába fordult, és egy sápadt lánnyal találta magát szembe.

‑ Az ott az enyém! – mutatott a lány vékony vállára terített lángoló vörös köpenyre.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük