A kezdés nehézségei

Én is az a típusú író vagyok, aki nehezen ül le írni még akkor is, hogyha a következő jelenetet hosszú ideig dédelgettem a fejemben, és alig vártam, hogy papírra vessem. Persze a pár szabad órámban sokszor akadnak fontosabb dolgok az írásnál: Facebook, Pinterest, az éppen aktuális könyv, IMDb böngészés, YouTube és még sorolhatnám. Ma éppen olvastam egy cikket, hogy egyes írók hogyan is ülnek neki a folytatásnak, ezért gondoltam, hogy szentelek ennek is egy bejegyzést.

Azt hiszem, a legalapvetőbb tanács az “ülj le és írj”, hiszen itt kezdődik minden, és enélkül sehová sem haladunk. Az írástechnikai könyvek szerint a legjobb, hogyha minden nap azonos időpontban ülünk neki a regénynek és legalább egy órát foglalkozunk vele. A legtöbben a reggeli órákat javasolják. Ez az, ami nekem még sohasem jött össze. Abszolút nem vagyok pacsirta alkat, pedig valahol dédelgetem azt az álmot, hogy a hajnali csendben egy kávé mellett nekiüljek a kéziratomnak. A probléma csak az, hogy reggelire iszonyatos hasfájást és idegességet csinál nekem a kávé és reggel semmire sem tudok koncentrálni, így mostanság leginkább délután írok. Sajnos nem minden nap, de azt hiszem, nincs olyan nap, hogy ne gondolkodjak a folytatáson.

tumblr_static_81kiply24twco4wssskgcsccs

A rituálémhoz egyébként hozzátartozik a kávé, tea (néhány esetben sör) kortyolgatása, előtte pedig YouTube-bal, Pinteresttel, Spotify-jal és a jegyzetfüzetemmel hangolódok a folytatásra. Sajnos nem tudok úgy írni, hogy még indulás előtt van egy szabad félórám, és akkor még gyorsan leírok egy-két mondatot. Ilyen esetben inkább bele se kezdek. A szobám nyugalma kell hozzá, és a legtöbb esetben egyedüllét. Egyedül a NaNo alatt vagyok képes úgy írni, hogy más is tartózkodik a szobában. Nálam ez varázsos-magányos tevékenység.

Akkor élvezem a legjobban az írást, hogyha játszhatok, azt hiszem, ezekért a pillanatokért írok. Amikor a szereplők életre kelnek, bohóckodnak, komoly helyzetekbe kerülnek, aztán megmutatják nekem, merre is haladjak tovább. Vannak olyan napok, amikor csak elkezdeni nehéz, aztán annyira belelendülök az írásba, hogy teljesen kizárom a körülöttem levő világot.

tumblr_static_dn96ryf4fd440gg04soow0g0

Van egy szerkesztős, szétszedős, végletekig átgondolós énem is, de ezt az első változatnál igyekszem teljesen félretenni. Persze, lehet, hogy bukás lesz a vége és a kéziratom kudarcba fullad. Rengeteg regényem maradt abba az első húsz oldal előtt, olyankor még sérülékenyek a történetek. De ennek ellenére tovább játszom, mert úgy érzem, emiatt éri meg csinálni az egészet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.