Azért is vártam, hogy Angliába költözzünk, mert tudtam, hogy a kreatív írás itt igencsak fontos tevékenységnek számít. Számos írástechnikai könyv, kurzus, egyetemi képzés, újság és írókör áll a rendelkezésére az íróknak és írni vágyóknak. Természetesen ebből még szinte semmit sem fedeztem fel két hónapos angliai tartózkodásom során, de sikeresen csatlakoztam a birminghami NaNoWriMo csoportba, és rögtön elmentem pár találkozóra. Végre leszámoltam a nyelvi korlátokkal (hogyha az akcentust nem vesszük figyelembe) és érdekes tapasztalatokkal gazdagodtam.
Birminghamben (és úgy Angliában) nagy dolog a NaNoWriMo. Meglepett, amikor megtudtam, hogy itt bizony harminc-negyvenen vesznek részt a közös írásokon és emellett a NaNo csoport majdnem négyszáz embert számol. Vannak fiatalok, idősek, nők és férfiak vegyesen. A közös bennük, hogy vállalkoznak a lehetetlenre ebben a hónapban.
A kettő helytartó (ML) mindent bevet, hogy a közös írások érdekesebbek legyenek, nyereményekkel, versenyekkel állnak elő. És még egész éjszakás írós esemény is volt, amikor egy konferenciateremben írtak egész éjjel a csoport bizonyos tagjai. Én összesen három találkozón vettem részt (főleg időhiány miatt), emellett megkérdeztem az interneten az itteniektől, hogy miért is vállalkoznak évről évre erre az őrületre, hogy megírják az ötvenezer szót. Meglepődtem, hogy mennyire sokféle választ kaptam. Most ezeket fogom nektek lefordítani. A kérdés csupán annyi volt, hogy miért is NaNózol? Úgy gondolom, a válaszok mindenkinek inspirálóak lehetnek!
Pixiemum: “Azért csinálom a NaNoWriMót, mert célt ad. Cél nélkül hónapokon, esetleg éveken át tudok halogatni egy ötletet, amíg úgy nem gondolom, hogy készen áll arra, hogy megírjam. Amióta felfedeztem a NaNót azóta ebben a harminc napban keményebben dolgozom és többet érek el, mint a másik 11 hónapban. Ebben az évben nem csak az ötvenezer szó a célom, de egy teljesen befejezett első verzió, amit át tudok nézni, szerkeszteni és beküldeni pár kiadóhoz abban a reményben, hogy végre megvalósul az egyik legnagyobb álmom.”
David Green: “Azért kezdtem bele a NaNoWriMo-ba idén, mert szükségem volt egy kis motivációra, ami a helyére rakja az írást. Rengeteg furcsa és képtelen ötletem támadt már NaNo közben, ezért nagyon örülök. Ezekkel az ötletekkel és álmokkal remélem, hogy képes leszek egy novelláskötetet és egy mesét is írni.”
Cassandra: “Nekem a NaNo inkább társasági, mint írásos esemény. Nagyon sok embert ismertem meg itt, akik jobbá tették az életemet. Új hobbikra találtam és új dolgokat tanultam az íráson kívül. Elmehettem egy másik kontinensen tartott esküvőre az emberek miatt, akikkel itt találkoztam. Amikor elkezdtem manikűrözni, először a NaNósok körmét csináltam meg. Először ide vettem fel ruhákat, és a találkozókon vállaltam fel először nyilvánosan, hogy transz vagyok. Itt már mindenkinek Cassandra-ként mutatkoztam be, miután közösen mentünk el egy Comic Conra. Élvezem az írást, de még sohasem nyertem meg egyetlen NaNót sem, de a kapcsolatokért már ez a 12. próbálkozásom.”
Sandra: “Két éve kezdtem el a regényemet, és végre be akarom fejezni. Tudom, hogy a közös célok és a csoportos motiváció mindig segít nekem. Emellett szeretem annak a gondolatát, hogy minden nap írni kell és valami nagynak lehetek a része, és találkozhatok más írókkal, akik ugyanerre vállalkoztak.”
Bee: “Szakíró voltam éveken keresztül, és semmi kreatívat nem írtam iskoláskorom óta. Nekem a NaNo egy kísérlet arra, hogy mit is művel az agyam, hogyha szárnyalni hagyom. Már 22 ezer szót írtam, úgy fest, hogy a cselekmény a saját életét éli. Sohasem gondoltam volna, hogy izgatottan kelek fel, hogy folytathassam. Annyi mindent tanultam az első NaNós találkozón (még a sokkoló megfelelő használatáról is hallottam). Ez az első évem, de biztos nem az utolsó.”
Ian: “Frusztrációból kezdtem el írni. Egy betegség miatt fogyatékosságot szenvedtem, ami sajnos teljesen megváltoztatta az életemet. Mivel az életem csomó területén vissza lettem szorítva ez új utakat nyitott meg a kreativitásomnak, amibe még csak most kezdek belemerülni. Absztrakt képeket festek olyan energiával, amiről sohasem tudtam, hogy bennem él. Olyan hangon írok, amit sohasem ismertem meg, de most hagyom, hogy megszólaljon bennem. Minden nap egy élmény, amit muszáj szavakkal és színekkel megfognom. Minden napot meg kell élnem hitelesen és szenvedéllyel. Szóval most írok az újonnan megtalált hanggal és festek azzal a kezemmel, amit nem tudok kontrollálni. Élvezem minden percét az időtöltésnek, hogy teljesen elmerülhetek benne.”
+ a két kedvenc íróbarátnőm is belefogott idén a NaNóba, szóval Párizs és Budapest is csatlakozik pár gondolattal:
Kay Lawrence: “Miért NaNózom? Elsősorban be akartam iktatni az írásidőt a napirendembe. Illetve az is fontos volt, hogy az írás valóban mindennapi tevékenységgé váljon, még ha csak egy fél órán át is tart. Az ötvenezres szószámot eszem ágában sem volt elérni, hiszen a kezdetektől tisztában vagytam azzal, hogy jelen körülményeim között ez elérhetetlen cél. Viszont kitűztem magam elé a reálisabbnak vélt ötezer, illetve tízezer szót, amit sikerült is már túllépnem. A NaNo motiválttá tett és megtanított arra, hogy kis lépésekkel haladva is érhetek el eredményeket.”
Fanni: Azért kezdtem bele a NaNóba, mert elég csapongó vagyok, sok mindenbe belefogok, és a NaNo segít koncentrálni. Tetszik a közösségi jelleg, hogy támogatjuk egymást, a Write-In-ek, ahol új embereket lehet megismerni. Tetszik, hogy eseményszámba megy. Én igazából nem stresszelem magam a szószámon, sokkal fontosabb, hogy rendszeresen írjak, így az írás szokássá válhat, így nem lesz stresszforrás, hogy nem erőltetem.
Post Views:
1 895
Like this:
Like Loading...
Related