Beszélj hozzám első fejezet

Úgy gondoltam, hogy annak örömére, hogy előrendelhetővé vált a Beszélj hozzám (ezen a linken elérhetitek), most megosztom veletek kedvcsinálónak az első fejezetet, hátha még inkább megjön hozzá a kedvetek. Fogadjátok szeretettel!

Szaszkó Gabriella – Beszélj hozzám

2013

július 18.

– Milyen érzés a saját életed történetével bestselleríróvá válni, David? – kérdezte Kimmy Turner a késő esti televíziós műsor felvételén.

David magabiztosan ült a narancssárga fotelben. Lezser kék inget viselt, amelynek ujját a kulisszák mögött gyűrettem fel vele, hogy kényelmesebben érezze magát. Óvatosan dörzsölte össze az ujjait, tudtam, hogy ez nála az idegesség jele. Én még rosszabbul tűrtem, hogy minden szem rászegeződött a stúdióban. A hajamat erősen az ujjam köré pödörtem, pedig enélkül is épp eléggé töredezett a vége. Néhányan rám pillantottak, de nem tudták, ki lehetek. Csak pár nap választott el attól, hogy ez teljesen megváltozzon.

– Bevallom – kezdete David –, amikor kiadtam a kezemből a kéziratot, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyien lesznek kíváncsiak a történetemre.

Való igaz, amikor a kiadásra készültünk, nem számítottunk nagy publicitásra. A Maradj velem azonban egy hét alatt a bestseller-listák élére jutott, és ez felnyomta David Pennington összes művének eladását. Kimmy Turner a színes borítós könyvet szorongatta, amelynek hátulján David és Chris közös képe szerepelt.

– Elképesztően meghatódtam a történeteden, David. Igazi bátorság volt a részedről mindezzel kiállni a nyilvánosság elé. Tudod, hogy mennyi hátrányos helyzetben élő fiatalnak adnak erőt a soraid? Mindennek ellenére itt ülsz előttem sikeresen, fiatalon és jóképűen.

David elmosolyodott, majd egy pillanatra lefelé nézett. Magamban könyörögtem, hogy ne tegyen fel neki kínosabb kérdéseket Kimmy. Erősen szorított a gyomrom, minden testrészem görcsben állt.

– Nem hiszem, hogy példamutató lehet a történetem. A bátyámé annál inkább.

– Amikor elmondtam pár embernek, hogy jössz a műsorba, elkezdtek kérdésekkel ostromolni, hogy miket is szeretnének megtudni David Penningtontól.

– Igen? – kérdezett vissza David, majd átvetette az egyik lábát a másikon. – Például?

– Sokan érdeklődtek arról, hogy mit is írsz most, esetleg megosztanál-e velünk még többet a múltaddal kapcsolatban.

– Úgy gondoltam, hogy négyszáz oldal pont elég volt belőlem – nevetette el magát David, és a közönség is csatlakozott hozzá. – Egyébként visszatértem a fikcióíráshoz, most egy sci-fi regényen dolgozom.

David belekortyolt a poharába. Talán senki sem vette észre, de én kiszúrtam, ahogy megremegett a keze. Sejtettem, hogy ugyanazt érzi, amit én. Haza akartam menni Newburghbe, és aludni egy hatalmasat.

Kimmy végigsimogatta a Maradj velem gerincét, amitől furcsán éreztem magam. Érett kora ellenére is igazán gyönyörű nő volt, a siker és a karrier lenyomatott hagyott rajta.

– A legtöbben mégis arra kíváncsiak, David, hogy mi is a helyzet Amyvel?

Hatalmasat bucskázott a gyomrom a nevem hallatára. Persze, számítottam rá, hogy szóba kerülök, de ez volt az első nap, amikor szembesültem azzal, hogy az életem teljesen meg fog változni. Mielőtt David válaszolhatott volna, Kimmy tovább folytatta:

– Az olvasók mintha egy Amy-párti és egy Amy-ellenes táborra szakadtak volna. Sokan azért szurkolnak, hogy szabad legyél. Bár ez teljesen érthető – tenyerét David felé nyújtotta, mire a közönség újra nevetni kezdett, amihez nem igazán tudtam csatlakozni.

David megköszörülte a torkát.

– Akkor elmondom, hogy Amyvel továbbra is együtt vagyunk – mosolyodott el újra. – Minden rendben közöttünk.

Kimmy vigyorogva csóválta a fejét, de én csak David eltökélt arcát figyeltem. Éreztem, hogy problémái adódtak a kérdéssel, de kiállt mellettem.

– El sem tudod képzelni, David, hogy most mennyi női nézőt tettél szomorúvá.

Magamban felsóhajtottam. Azt akartam, hogy engedje ki ez a borzalmas nő a karmai közül Davidet. A karórámra néztem, és meglepve konstatáltam, hogy csak percek, és nem órák teltek el az interjú kezdete óta. Amikor felnéztem, Kimmy kezet fogott Daviddel, és megköszönte neki az interjút. Ahogy David távozott a stúdióból, felpattantam a helyemről, és felé indultam.

Odakint azonnal megpillantottam Davidet, hatalmasakat kortyolt egy Poland Springs üvegből. Szerencsére teljesen egyedül volt.

– Minden rendben van? – szólítottam meg, mire felém fordult.

– Ezen is túl vagyok. Remélem, nem sok ilyet kell végigcsinálnom. Csak le akarom inni magam – nevetett fel zavartan.

Megszorítottam a kezét, ami kicsit nyirkos volt az izzadságtól. Egész lényét körbelengte az arcszesz illata. Haja sokkal rövidebb volt a szokottnál, ezt a szofisztikált változtatás is a könyv tiszteletére történt.

– Kurvára le akarom vetni ezt az inget – rángatta meg a gallérját.

– Felőlem félmeztelenül is vezethetsz hazáig – mosolyodtam el. – Mikor indulunk?

David az ajkába harapott, majd rám emelte ártatlanul kék tekintetét.

– El kell mennünk egy fogadásra az ügynökömmel.

A gyomromba kellemetlen görcs állt, halkan felnyögtem.

– Nem mondhatod komolyan!

– Megígértem Redmondnak, mielőtt bementem voltam az interjúra. De te hazamehetsz, ha akarsz.

Haza. Furcsa volt ezt a szót hallani, hiszen David Newburghre gondolt, annak ellenére, hogy nem laktam nála. Persze a hétből körülbelül öt napot nála töltöttem. Ennek ellenére fél év után sem ejtette ki a száján, hogy költözzek át hozzá. Pedig amikor visszajöttünk az egyhónapos európai utazásunkról – ami mellesleg csodálatosan sikerült –, azt hittem, nem is lesz kérdés, hogy együtt fogunk-e lakni. David azonban megtartotta a határait, amiket igyekeztem nem feszengetni.

– Veled megyek inkább, ha nem gond – mondtam. – Igaz fáradt vagyok, de kibírom.

Nem mondtam el, hogy furán érzem magam. Mintha féltem volna, hogy lebeszélik rólam.

– Amy Forester? – kérdezte egy ismeretlen hang a hátam mögül.

– Igen? – fordultam meg a tengelyem körül, ahol megpillantottam egy körülbelül velem egyidős lányt, aki egy jegyzetfüzetet tartott a kezében.

– A Daily News New Yorktól jöttem, Jane Willamson vagyok. Fel szeretnék tenni pár kérdést, hogyha nem gond.

David felé pillantottam, aki épp a műanyag kupakot csavargatta vissza a helyére – kérdő tekintetemre csak felhúzta a vállát. Ez volt az első alkalom, amikor kategorikusan nemet kellett volna mondanom. Az újságíró meg sem várta a helyeslő válaszomat, azonnal kérdezett:

– Milyen érzés egy ilyen nagyhatású bestseller hús-vér főszereplőjévé válni egyik pillanatról a másikra?

Haboztam, úgy kezdtem el összedörzsölni az ujjaimat, ahogy David tette a kamerák előtt. Nem tudtam erre a kérdésre válaszolni, de mégis mondani akartam valamit.

– Eddig még nem érzékeltem a hatását. Persze megtiszteltetés, hogy szerepelhetek a könyvben, de David nem miattam írta meg.

A fiatal lány villámgyorsan jegyzetelt, haját szigorú kontyba fogta a feje tetején, biztos úgy gondolta, ettől hivatalosabb a külseje.

– Amy Forester karaktere a legmegosztóbb az egész történetben, természetesen az édesanya mellett. Mit gondolsz erről?

A karakter és az édesanya szavak úgy visszhangoztak a fejemben, mintha egy kitalációról lett volna szó, nem pedig az életünkről.

– Nem gondoltam olyan megosztónak saját magamat – mondtam bizonytalanul.

– Sokan gondolják úgy, hogy kihasználtad David sérülékenységét, miközben még most is Christopher Pennington menyasszonyának érzed magad. Milyen érzés, hogy mind a kettő híres Pennington barátnőjének mondhattad magad?

David ebben a pillanatban hangosan köhögni kezdett, majd óvatosan megragadta a karomat. A lány érzékelte a visszakozást, de nem hagyta Davidet megszólalni, ehelyett még egy kérdést szegezett nekem:

– Mesélnél egy történetét, amit esetleg David nem mondott el Chrisről? Milyen volt a kapcsolatotok?

Éppen szóra nyitottam volna kiszáradt számat, de David válaszolt helyettem:

– Erről nem szeretne beszélni.

Megráztam a fejemet, majd az újságíróra néztem. Feltűnt, milyen furcsán szürke a szeme, amihez egyáltalán nem illett a barackszínű rúzs.

– Esetleg te, David válaszolnál erre a kérdésre? Milyen most a kapcsolatotok?

David összeráncolta a homlokát, miközben egyre erősebben fogta a kezemet.

– Egyikünk sem szeretne erről beszélni – jelentette ki.

Az újságírót elbizonytalanította David eltökélt arckifejezése, én pedig legszívesebben a háta mögé bújtam volna. Ahogy a lány eltűnt a színről, David sóhajtott, majd megdörzsölte a homlokát.

– Nem gondoltam, hogy ez ilyen kurva nehéz lesz.

Pedig ekkor még a közelében sem voltunk a nehéznek. Nekem így született meg lassan az elhatározás a fejemben, hogy meg kell írnom a saját történetemet, a saját szavaimmal. Sokáig úgy gondoltam, senkinek sem kell tudnia, hogy miket éltem át Christopher és David Penningtonnal, de David könyve nem nyújtott teljes képet az életükről. Sokan félreértettek engem, David és Chris cselekedeteit, ezért a kézirat egyfajta válaszként született az engem ért támadásokra.

Azon az estén éreztem először igazán, hogy nehezebb elviselni a könyv keltette szenzációt, mint ahogy azt előre gondoltam. A Davidre mért hatások még erőteljesebbek voltak.

Akkor még fel sem merült bennem, hogy talán az én szavaim mérik majd a legerősebb csapást David tagadására.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.