Beszélj hozzám könyvbemutatós beszámló

Pénteken tartottuk az első, igazi budapesti könyvbemutatómat. Mára már lassan kezdenek leülepedni az események, ezért úgy gondoltam, összefoglalom nektek írásban is az élményt, mivel még mindig úgy gondolom, hogy sokkal ügyesebben írok, mint beszélek. Így talán sikerül csokorba öntenem a bennem kavargó érzéseket és élményeket. Jön egy decemberi hálacsokor, tőlem, nektek.

Igazán hektikus napok állnak mögöttem, csak kedd éjjel érkeztem Budapestre, a repülőúton halálosan ideges voltam (pedig semmi gond nem volt), emellett még egy hatalmas csomagunk is elveszett (az összes karácsonyi ajándékunkkal), így szerdán és csütörtökön próbáltam visszahozni magam az életbe a munka mellett, és közben igyekeztem visszarángatni magam a jelenbe, miközben egyre többen fotóztatok nekem igazi Beszélj hozzám példányokat.

Pénteken is nagyon ideges voltam, bár elmondásotok szerint ez nem igazán látszott. Második könyves íróként is burjánzik ám az emberben a bizonytalanság. Reméltem, hogy sokan eljöttök és szívesen osztoztok az örömömben, hiszen ez a két könyv nekem tényleg a megvalósult álom (mindjárt át is megyek a másik szobába, hogy simogassam egy kicsit a Beszélj hozzámot), és elképesztő élmény, hogy Penningtonék története már rajtam kívül Titeket is érdekel.

Még a bemutató előtt visszarepültem az egyetemista idők nosztalgiájába, amikor is a Fókusz Online könyváruházban járkáltam tizenkilenc évesen, átlagos vásárolóként, és még csak álmodni sem mertem róla, hogy valaha ott fogom dedikálni a könyvemet.

Igazából a négy napos aggodalom után akkor sikerült egy kicsit megnyugodnom, amikor a neonfényes Fókusz könyváruház emeletén megláttam szépséges könyvtoronyban a Maradj velemeket és a Beszélj hozzámokat. Akkor fogtam először a kezemben a második kötetet, és hosszú percekig el sem engedtem. Ezúton is újra megköszönöm mindenkinek, aki részt vett abban, hogy ez a kötet is ilyen gyönyörű lehessen.

Aztán persze nem győzök hálás lenni mindenkinek, aki eljött. Régi és új ismerősök, sokan olyanok, akikkel sohasem találkoztam volna Penningtonék nélkül. Hihetetlen élmény ám, amikor már annyira kíváncsiak vagytok a könyvemre, hogy a bemutatós várakozás közben elkezditek olvasni a második részt.

Külön kiemelném a barátaimat, akik eljöttek, főleg egy barátnőmet, akinek a Beszélj hozzám-ot ajánlottam (ide kattintva elolvashatjátok az ő beszámolóját is), aki nélkül ezek a könyvek biztosan nem léteznének. Nélküle nem tudnám milyen a testvéri szeretetet, de mivel ő ötéves korom óta mellettem áll, így hála neki, én is ismerhetem ezt az érzést.

Az est nagy meglepetése volt az egyik középiskolás tanárom megjelenése is, aki hihetetlen odaadással támogatja a könyveimet, annak ellenére, hogy tényleg nem voltam a mintadiákja a gimiben (tesióráról van szó, ami egyáltalán nem az erősségem). Igen, még ki is mentem az órájáról felháborodásomban, pedig tényleg csendes természetem van.

Na, és persze kiemelném a kiadó munkatársait és a Fókusz Könyváruházat is is, akik megszervezték, levezényelték, helyszínt adtak ennek az eseménynek. És Sári Lucának, aki szuper kérdéseket tett fel nekem. És a bloggereket is, akik nélkül nem is tudom hol lennék. Annyira boldog vagyok, hogy ennyire nagyszerű ember támogat engem és könyveket, azt hiszem, hálásabb nem is lehetnék.

Kiemelném még, hogy a dedikálás után óriáskerekeztünk is az esőben. Bevallom, hogy a hektikus napok után, már ettől féltem a legkevésbé. A nyertesemnek igazán autentikus élményben volt része, hogy anyukámmal és velem felülhetett a Budapest Eye-ra. Remélem, nem okoztunk csalódást 😉

Köszönök mindent, még egyszer és ezerszer 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.