Írók egymás között: zsánerek bűvöletében

Az Írók egymás között havonta megjelenő körblogolásában júniusban a zsánerekről igyekszünk beszélgetni veletek. Kell-e egy írónak egyfajta zsánerben alkotnia csak? Beszélgessünk erről a manapság nagyon is sokszor felmerülő témáról! Ha érdekel titeket Fanni, Klári és Emma véleménye, akkor kattintsatok a nevükre!

Elég nehezen jött az ihlet a zsáneres bejegyzésem kapcsán. Főleg azért, mert sosem tartottam magam tipikusan zsánerírónak annak ellenére, hogy szórakoztató irodalmat írok. Sokan szokták nekem szegezni a kérdést, hogy milyen zsánerben is íródtak a regényeim. Erre általában azt vágom rá, hogy realista fikció, amire a laikusok úgy néznek rám, mintha egy ritka bogárfajról beszélnék.

A Pennington-testvéreket ugyanis nem igazán tudtam sosem beszorítani egyetlen kategóriába. Ha angolul szeretném besorolni, akkor bizonyára a literary fiction (general fiction) vagy serious fiction besorolást kapná, de itthon még nagyon a fikció terminussal se élhetek, ha a szomszéd néni kérdez rá, mit írtam. Általában jobban érdekel, hogy a szomszéd néninek mit mondjak, mint a szakmának, hiszen ők a mezei olvasók. A romantikus címke a regényeimnél félrevezető, és nem is nevezhető annak a romantikus szál ellenére sem. A következő regényemnél már egy fokkal egyszerűbb lesz a dolgom, hiszen mondhatom, hogy New Adult (NA), de ez sem fog sok érdeklődő ismerőst megnyugtatni, és ezzel se fognak közelebb kerülni ahhoz, mit is írtam.

Véleményem szerint egy író írhat több zsánerben, és általában az általam nagyra becsült írók is számos zsánerben alkotnak. Hiába lett Stephen King a horror királya, nekem ő sosem volt csak horroríró. Elképesztő realista, science-fiction, disztópikus és fantasyregényei is vannak. A másik kedvenc példám Matt Haig, akit először nonficiton (önéletrajzi) könyveiről ismertem meg, amelyben a szorongással való kapcsolatáról írt, de kiderült, hogy vannak szuper gyerekkönyvei és elképesztő regényei is.

Én nem szeretem magam egy zsánerre korlátozni. Érzem, hogy vannak témák, amik jobban vonzanak, amik úgymond Szaszkó Gabisak. Ezeknek általában közük van az emberi lélekhez, a pszichológiához, a társas kapcsolatokhoz. Ennek ellenére akarok még életemben thrillert, disztópiát, önéletrajzi regényt, young adultot és akár horrorregényt is írni. Nem szeretném bekorlátozni a zsánerekkel az alkotás vágyát. Inkább úgy érzem, minden egyes regény, amit sikerül megalkotnom, ajándék. Igyekszem hallgatni az írásnál a belső hangomra, az írás előtt azt se tudom, mivé formálódik majd egy-egy regény.

A skatulyákat enélkül is nehéz elkerülni. Én azért dolgozom, hogy a minőségről legyenek felismerhetőek az írásaim, és megüssenek egy bizonyos mércét, amit magamtól is elvárok. Emellett szeretnék mindegyikkel gondolatokat, hangulatokat, szemléleteket közvetíteni. Remélem, ez sikerül is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.