Sokan tudjátok, hogy Angliában élek, de nem szoktam túl sűrűn blogolni az itteni létről, de most úgy gondoltam, próbaképpen hozok nektek egy blogbejegyzést erről. 2016-ban költöztünk a férjemmel Birminghambe, úgyhogy úgymond három és fél éves tapasztalat áll mögöttünk, milyen is itt élni. Ugyan a tapasztalataink nem terjednek ki az egész országra, de azért úgy gondoltam, most mégis írok pár érdekes tényt arról, hogy mi volt az, amit igencsak furcsának találtunk, amikor megérkeztünk ide. Remélem, tetszeni fog a gyűjteményem 🙂
- Az időjárás
Az időjárásról ódákat tudnék zengeni, de nem a jó értelemben. Azt hiszem, ez az egyetlen dolog, amivel abszolút nem sikerült kibékülnöm három és fél év alatt. Sokan tudjátok, hogy Anglia éghajlata óceáni, ami azt jelenti, hogy nem olyan hideg a tél, sem a nyár. Ez a tankönyvi példa, egyébként mondhatjuk azt, hogy mindig hideg van. Nyaranta van pár szép meleg nap, de általában a hőmérséklet Birminghamben húsz fok alatt marad egész évben. Ugyan télen tényleg nem süllyed szinte mínuszra sem sosem. Ezzel sok minden együtt jár. Nem mondhatni, hogy örökké esik, de az ég nagyon sokszor teljesen szürke, a szél általában fúj. Mióta itt élek időjárás-függő lettem, úgyhogy abszolút megértem az angolokat, hogy órákat beszélgetnek róla (már én is tudok). A páratartalom mindig nagyon magas, így a házakat mindenki igyekszik párátlanítani. Emellett a helyiek abszolút hozzá vannak szokva ehhez a klímához, avagy 10 fokban simán pólóban vannak, amikor én még a télikabátnál tartok. Viszont a húsz fok feletti hőmérsékletet már nehezen tolerálják, mi pedig csak akkor indulunk be igazán.
- Közlekedés
Mindenki tudja, hogy az angolok a “rossz” oldalon vezetnek, ami azért okozott némi fejtörést. Eleve iszonyatos vagyok a bal és jobb irányban (ezt azzal magyarázom, hogy tendenciám van a kétkezességre, mert ez sokkal menőbbnek hangzik, mint az, hogy iszonyatosan keverem az irányokat), épp ezért amikor a férjem először vezetett itt, alapvetően rettegtem. De sikerült csak párszor szembemennünk a forgalommal, és még élünk is, szóval mondhatjuk, hogy belejöttünk a dologba. A másik érdekesség, hogy kevés zebra van lámpa nélkül, de ott minden szó nélkül megállnak az autók, ha rálépsz.
- Háztartás
Ha már a házon belüli furcsaságoknál tartunk, akkor az első, amit kiemelnék az a hideg-meleg csap, ami bizony külön van (kivétel a zuhanyzóban, ott érdekes keverős módszerrel van megoldva, ahol állíthatod a hőmérsékletet). Ez egyébként jellemző az Egyesült Államokra is. Emellett a mosógép mindig a konyhában van, hiszen az Egyesült Királyságban általában egyáltalán nincs áram a fürdőszobákban, ez a biztonsági előírás. Ha van konnektor, akkor az csak borotvának jó, avagy még egy hajszárítót sem tudsz bedugni, olyan kicsi az áramerőssége. Sőt, a villanykapcsoló is a plafonról lóg, hogy még az se okozhasson áramütést.
- Akcentus
Nem mondhatjuk, hogy rossz volt az angolom, amikor megérkeztünk Angliába, de az akcentusokkal borzasztóan meggyűlt a bajom az elején. Nagyon változatos és nagyon más, mint az amerikai. Vannak különösen nehezen érthető akcentusok, mint a skót vagy a walesi. A telefonban pedig egyértelműen alig értettem valamit. A férjem sokkal jobban hozzá van szokva ehhez az irodai munkája miatt, persze három és fél év alatt már én is adaptálódtam. A legkevésbé azt szeretem, ha szerelők jönnek hozzánk, és elmagyaráznak olyasmit, amit magyarul se igazán értenék meg.
- Az ügyintézés
Angliában az ügyintézés mondhatjuk, hogy szinte sosem papíralapú. Nem nagyon tudsz irodába menni intézni a hivatalos ügyeidet. Minden online vagy telefonos, ami nagyon sok magyart megdöbbent. Most éppen házvásárlásban vagyunk, és a helyzet az, hogy ehhez egyetlen személyes jelenlétre volt szükség, amikor is megnéztük a házat, hogy tényleg élőben is olyan-e, mint a fotókon. Ezen kívül a hitel, az adásvétel minden telefonon és online zajlott. Ugyanígy az adóbevallás, de a banki ügyintézés szinte mind elintézhető az online térben. Introvertált mennyország. Ez lassan már az orvosra is kiterjed, hiszen már vannak appok, amikkel tudsz a háziorvosoddal kommunikálni kisebb gondok esetén, hogy be se kelljen menned, és már küldik is a gyógyszeredet a legközelebbi gyógyszertárba, ha szükséges.
- Kártyák és azonosítás
Angliában nem létezik személyi igazolvány, TAJ-kártya, lakcímkártya, adókártya. A lakcímedet bankszámlakivonattal vagy közüzemi számlával tudod igazolni (voltak is vele problémáink otthon, amikor egy egyszerű dolgot kellett elintéznünk a házunkhoz). A gyógyszertárban, orvosnál is a lakcímedet és a nevedet mondod, ennél többet nem is kérnek tőled. Természetesen léteznek számok, például a társadalombiztosítási szám, ami a legfontosabb azonosító (NI number), de a többi felől általában nem szoktak kérdezősködni.
- Kultúrák találkozása
Az Egyesült Királyság multikulturális, ami egy újonnan érkező magyar számára furcsa lehet. Vallás és rasz tekintetében nagyon sokféle az ország. Sok-sok kultúra már jóval korábban érkezett ide, nagyon sok többgenerációs indiai, pakisztáni és mindenféle letelepedő van errefelé (rettenetesen sokszor kapom meg azt a kérdést, hogy sok-e itt a bevándorló, amire így irtó nehéz válaszolni. Ki számít annak? Honnantól nem számít már annak valaki?) Épp ezért a kultúra színes, változatos és a tolerancia is nagyon fontos kérdés. Birminghamre főként jellemző ez a szintű változatosság, hiszen alapvetően munkás városról beszélünk.
- Ételek és italok
Nagyon sok rosszat hallani az angol ételekről, nekem viszont ez ellen sincs semmi kifogásom. Mondhatjuk, hogy mindent megtalál az ember a boltokban, ha keresi. A férjem fish and chips megszállott lett igen hamar, a pubos ételeket pedig nagyon szeretjük. Egyedül a friss péksüteményt és a kenyeret szoktuk hiányolni (bár azt is lehet találni, csak abszolút nem olyan gyakorisággal, mint otthon). Az italoknál én odáig vagyok a sörválasztékért, nem lehet a végére érni a kóstolgatásnak. A csapolt cider szintén a mindennapok része a pubokban (ugyanúgy rendelik idős bácsik, mint a sört), nem hasonlíthatóak az otthon árultakhoz. Ezeknek a java része száraz, nem túlcukrozott. Az ételekről egy teljes blogjegyzést is lehetne írni. Ha gondoljátok, majd meg is teszem 😉
- Múzeumok
Mondhatjuk, hogy első látásra beleszerettem az angol múzeumokba. Sokszor interaktív helyek, ahol meg lehet fogni a dolgokat, színesek a programok. A kedvenceim egyike a Warwick vára, ahol van sólyomreptetés, szellemtúra, tömlöclátogatás. A múzeumok ajándékboltjai pedig szuperek. Általában nagyon drága, de csodaszép holmikkal van tele. Ha Angliában jártok, mindenképpen menjetek várakat, múzeumokat, kiállításokat látogatni, tényleg szuper élmény.
- Hangulat
Erről is mindenképpen akartam szót ejteni. Nekem hatalmas különbség volt Lengyelországhoz és Magyarországhoz képest az emberek udvariassága és segítőkészsége a boltokban, az utcán. Sokan mosolyognak az emberre, viszonozzák a mosolyodat. A buszon megköszönik a sofőrnek, hogy elvitte őket, és sorban állnak a megállóknál. Mondhatjuk, hogy ez nagyot dob az ember hangulatán. Elképesztő, de ha már a boltban kedvesek az emberrel, máris be van aranyozva a napja, és nem frusztráltan indul tovább.
+1. Charity shops
Ráébredtem, hogy ezt az utolsó tényezőt semmiképp sem hagyhatom ki. Az Egyesült Királyságban nagyon fontos részét képzi az életnek a jótékonykodás, a gyűjtés jó ügyekért. Ennek a legnépszerűbb formája a jótékonysági boltok, amik minden turista kedvenc helyei. Minden charity shop különböző szervezeteknek gyűjt (állatmenhelyek, rák- szívalapítvány, hosszasan lehetne sorolni), és mindenféle csoda megtalálható odabent. Ruhák, használati tárgyak, cipők, bútorok (vannak csak bútoros charityk) és persze, könyvek. Egy-két fontért simán hozzá lehetne jutni egész nagy mennyiségű könyvhöz, úgyhogy a charity shop látogatásaimat igyekszem lecsökkenteni, hogy ne essek túlzásba. Emellett sokszor teljesen új társasjátékokra lehet bukkanni, csodás estélyi ruhákra meg tényleg, mindenféle kincsre. És a legjobb, hogy a rájuk költött pénz mind jótékonyságra megy, te pedig csak a megunt tárgyaidat adod le (költözés előtt most én is halmozom, mit fogunk elajándékozni).
Egy élmény volt olvasni, viszon várom az ételek, blog bejegyzését, néhány kimondottan angliai finomságot!
Rendben, mindenképpen 🙂 🙂 Köszönöm a visszajelzést!
Még nem voltam Angliában, de ahogy leírtad!Ha lehetne azonnal indulnék.
Nagyon tetszik az írásod.Érződik rajta ,hogy kedveled az országot!
Örülök, hogy tetszett <3 🙂