Először is mindenkinek nagyon szeretném megköszönni, aki részt vett az első élő Instagram-bejelentkezésemen. Mondhatjuk, hogy hetek óta ígérem nektek, hogy összefoglalom, mi is történt az Instagram-live videómban. Sokan nem tudtátok élőben követni a dolgot, én pedig nem tudtam lementeni a videót. Életemben először csináltam, és utólag rájöttem, hogy másra kellett volna kattintatnom, ezért elnézést is kérek. Még van mit tanulnom ebben a műfajban, egyébként sem szeretem túlzottan a videóchatet, itt meg még ráadásul magamban is kellett beszélnem. Igyekszem válaszolni a neten feltett kérdéseitekre írásban, ami ezerszer összeszedettebb lesz, mint az élő beszédem. A kérdésekre adott válaszaimat igyekszem aktualizálni, úgyhogy azoknak is mondok újat, akik látták az élő bejelentkezést.

Kovács Alexa:

Csinálsz valami olyat a karantén alatt, amit eddig csak halogattál?

A karantén időszaka alatt a lecsökkent Magyarországon is a könyvkiadás, emiatt kicsivel kevesebb munkám lett, így még jobban be tudom osztani az időmet. Nem kezdtem el nyelveket tanulni és kenyeret sütni (mondjuk kiflit majdnem csináltam :), ehelyett inkább többet írok, kicsit lassabb a munkatempóm, több időm jut fellélegezni, ami most egészen jól esik.

Milyen filmeket láttál?

Erre az élő Instán nem igazán tudtam válaszolni, de most szépen előszedem az IMDb listámat, és kiemelem a filmélményeket. A hétvégén három filmet sikerült megnéznünk a Wrong Missyt, ami nagyon bugyuta, de cuki vígjáték. A Vivariumot, ami egy nagyon-nagyon furcsa horror-élmény egy kisvárosi pokolban. És a Radioactive című filmet, ami Marie Curie életét mutatja be. Ennyire szerteágazó az ízlésünk.

Milyen könyvet olvastál utoljára?

Most Celeste Ng könyveire függtem rá. Komolyan, elképesztő. Hihetetlenül tud karaktert ábrázolni. Nagyon tetszett a Kis tüzek mindenütt és az Amit soha nem mondtam el is. Emellett nemrég hallgattam ki a Jacob védelmében című könyvet is, az is nagyon szuper, a sorozatra is kíváncsi vagyok.

Mesélnél az áprilisi NaNóról?

Az áprilisi NaNo szuper élmény volt. Az április itt Angliában igen kemény hónap volt, sok bizonytalansággal, teljes karanténnal. Úgy éreztem, csak a NaNo tartotta bennem a lelket. Most májusban kicsit nehezebb volt a regény utolsó oldalaiba belevágnom, de most úgy fest, ez is sikerült. Remélem, hogy a héten, esetleg a jövő héten be tudom fejezni az egészet.

Vas Aranka:

Milyen könyveket várhatunk tőled mostanában?

Amiről tudtok, hogy most jelent meg a Nyisd ki ezt a naplót, ami egy különleges kis olvasónapló, amiben remélem, sok örömöt találtok majd, aztán a Késő március is érkezik hamarosan. Emellett még két kéziratom van a kiadómnál, amiről hamarosan születik döntés.

A Pennington-előzmény regényről lehet-e tudni valamit, mennyire lesz megrázó?

Hát, előolvasók szerint eléggé megrázóra sikerült a történet. Maga James Pennington sorsa nagyon tragikus, és én is egy nagyon nehéz időszakban írtam, ami azt hiszem, eléggé lenyomatot képzett a könyvön. Ennek ellenére úgy érzem, az egyik kedvenc regényem lett.

Dolgozol esetleg valami teljesen új történeten, ami független az eddigiektől?

Most éppen az Emlékezz rám folytatásán dolgozom, úgyhogy az nem mondhatjuk, hogy független az előzőektől. De nyáron tervezek egy teljesen új regénybe is belekezdeni, ami mindentől független lesz, és bizonyára nekem is kihívást fog jelenteni.

Kővári Bettina:

Milyen blogos témákat tervezel? Az angol blogot szeretnéd-e folytatni?

Blogos témák mindig vannak a tarsolyomban. Mindig szeretnék több személyes témát írni, megtalálni ebben is a hangomat. Tervezek írni többet a Februárról, a Márciusról, és az Írók egymás között is töretlenül halad előre. Természetesen az angol blogot is mindig tervezem folytatni, nagyon szeretnék egyszer non-fiction könyvet írni angolul, erre gyakorlok vele.

Nagy Andrea:

A Márciust mikor olvashatjuk?

Ez most nagy kérdés, és sokan kérdezitek. Sajnos nem tudok erre teljesen biztos választ adni. A Maxim kiadónál az őszi megjelenések most következő évre csúsztak, elviekben a nyáriak jönnek ősszel. Ugyan a szerkesztőmmel tervezzük, hogy belevetjük magunkat a Március szerkesztésébe, még a nyáron biztosan megcsináljuk, úgyhogy még az is lehetséges, hogy idén érkezik. A vírushelyzetet sajnos mindent megbonyolított.

Karácsony Marcsi:

Mi lesz az első dolog, amit csinálni akarsz a karantén végén?

Az élő-videóban azt feleltem erre a kérdésre, hogy egy kiscicát fogok szerezni a karantén végén. Na, ez most úgy fest, hogy az internetnek hála online is sikerült. De egyébként már konkrét listám van. Nagyon hiányoznak az otthoniak, de sajnos az utazás még nem lesz könnyen megoldható, ezért egyszerűbb dolgokkal kezdeném: egy nagy séta a belvárosba, egy fagyizás a folyóparton. Ehhez hasonló dolgokra vágyom.

Vida Szandra: 

Hogyan lettél szerkesztő?

A Könyvmolyképző kiadó szövegkertészet kurzusán kezdtem el megismerkedni a szerkesztéssel, de ott főleg a magyar regények szerkesztésén volt a hangsúly. Ahogy kiköltöztünk Angliába, akkor határoztam el, hogy szabadúszó leszek, a Maradj velem is ebben az évben jelent meg, és a kiadómnak éppen szüksége volt külsős szerkesztőre. Azóta fordítás utáni szerkesztéssel foglalkozom, ezt sokkal jobban kedvelem.

Monos Anett:

Mit jelent számodra az írás?

Erre a kérdésre mindig mást válaszolok. Szerintem most a kilépés, a menekülés volt a válaszom rá. Elmerülhetek a saját világomban, biztonsággal szembenézhetek nehéz dolgokkal, feldolgozhatok olyan kérdéseket, amikre magam is keresem a választ. Kipróbálhatok más személyiségeket és életeket.

Szádóczki Lili: 

Amikor magadban elképzeled a szereplőid, pontosan látod az arcuk vagy csak a legfontosabbakat (pl. szemszín)?

Mostanság rászoktam, hogy keresni szoktam az írás előtt az adott karakterhez színészt vagy hírest embert, ami nem mindig jön be, valamikor csak később kattan össze teljesen, hogyan is néz ki a szereplő. Úgyhogy inkább azt mondanám, hogy csak halványabb elképzeléseim vannak, csak az elnagyolt vázat látom, és később bontakozik ki minden.

Nagyon nehéz volt kiadatni a Maradj velemet? Sok kiadónál próbálkoztál?

Szerintem elsőkönyves írónak mindig nagyon nehéz dolga van a könyvpiacon. Nem csak amiatt, mert ismeretlen, hanem azért is, mert általában nem ismeri a kiadók világát. Amikor nyolc éve nekiálltam kiadót keresni a Maradj velem-nek, egyáltalán nem jó irányba tapogatóztam. Fontos, hogy ismerd az adott kiadó könyveit, lásd, milyen zsánert szeretnek kiadni. A Maxim kiadóval is a vakszerencse hozott össze, mivel megnyertem egy blogger játékán az Elakadó lélegzetet, és kitaláltam, hogy nekik kellene elküldenem, nekik talán tetszene. Nem mondom, hogy annyira sok kiadónál próbálkoztam, de nem a megfelelőeknél, ez is biztos. Végül viszont nagyon örülök neki, hogy minden sikeresen megtaláltam a helyem.