Elérkeztünk az Írók Egymás Között Könyvklub második felvonásához, amikor is Klári könyve került a terítékre, amit a tavaszhoz választottunk. Az évszakhoz tökéletesen passzol, és egyértelműen jellemzi Ladányi Klári ízlését, aki Jojo Moyes Sheltering Rain című könyvét választotta nekünk. Ha a téli könyvünk érdekel titeket, akkor kattintsatok ide. Hogyha a lányok könyvklubos cikkét akarjátok olvasni, akkor a nevükre kattintva elérhetitek: Klári, Emma, Fanni.
Még mielőtt a könyvről beszélnék, ejtenék egy pár szót nektek Kláriról, akit pontosan ötéves korom óta ismerek. Ha nem ejtünk szót arról, hogy még a születésekor is ott voltam anyum hasában élvezve a kényelmet. Szóval, nekem ő testvérem helyett testvérem, együtt nőttünk fel, együtt jártunk óvodába, általános iskolába és középiskolába, hogy aztán Budapesten egy albérletben lakjunk az egyetemen elején. Mondhatjuk, hogy elválaszthatatlanok vagyunk, és a mai napig is minden nap beszélünk. Klárival együtt formálódtunk íróvá még felsős általánosos éveink alatt, amikor rengeteg spirálfüzetet írtunk tele egy történettel. Szinte pontosan emlékszem, hogyan kezdődött: tizenkét évesen hosszú sétákat tettünk a kisvárosunkban, amikor is elmeséltem neki egy fejemben formálódó sztorit, amit aztán együtt kezdtünk el írni, és folytattuk kábé nyolc éven át. Aztán a gimiben Klári verseket is írt, én meg néhány szárnypróbálgató novellát. Úgy érzem, Klárival egymást formáltuk íróvá, teljesen ösztönösen. A mai napig sok hasonló könyvet olvasunk, ismerem a kedvenc szerzőit, és előszeretettel ajándékozok neki könyveket a mai napig. Én nem mondanám a kedvenc szerzőire, hogy annyira chick-lit írók, vagy ha igen, akkor ennek a krémjét képviselik. Jojo Moyes, Cecilia Ahern, Emily Giffin, mind-mind a kedvencei. Épp ezért nem féltem annyira a választott könyvétől sem.
Jojo Moyes tőlem sem áll távol. Végigolvastam a teljes Me Before You sorozatát, sőt blogbejegyzést is írtam róla, mekkora hatást értek el nálam a könyvei. Pedig általában nem vagyok egy nagy romantikus olvasó. Úgyhogy örömmel fogadtam, hogy még egy könyvet olvashatok tőle.
A Sheltering Rain sajnos nem jelent meg még magyarul (remélhetőleg egyszer sor kerül rá), pedig nagyon érdekes történet. Engem már ott megfogott, hogy három generációt ismerhetünk meg (nagymama-anya-lánya), akik mondhatjuk, hogy gyökeresen másként látják a világot. Moyes zseniálisan adagolta az információt, így mind a három női karakter sorsa, cselekedetei, gondolatai lassan bontakoztak ki, megérthettük a motivációkat és az ellentéteket. Természetesen senki sem volt fekete-fehér, mindenki követett el a maga módján hibákat.
A történet ott kezdődik, hogy Kate elküldi lányát, Sabine-t Írországba édesanyjához, ahonnan ő még fiatalon elköltözött. Kate-nek folyamatosak voltak konfliktusai az anyjával, sosem értette meg a rideg ír nőt. Sabine persze tizenhat éves létére először nagyon szenved, hogy miért kell a semmi közepére mennie egy teljes nyárra, amikor London pezsgéséhez szokott. Aztán viszont Írország teljes mértékben magával ragadja. A fiatal lány egyre több családi titkot derít ki, amely aztán feltárja a nagymama történetét is. Közben különleges kapcsolatot alakít ki nagymamájával, akivel sosem ismerték egymást igazán.
Nagyon érdekesek azok a részek is, amelyben megismerhetjük Joyt, a nagymamát. Joy fiatalkorában jó pár évet töltött Hongkongban, ahol megismerte férjét. Joy elbeszélésével egy érdekes világot ismerhetünk meg, ahol napok alatt történtek eljegyzések, ahol a nők sorsa egyértelműen előre el volt rendelve. Egyértelmű volt, hogy Joy teherbe fog esni, gyereket fog nevelni egy olyan férfinek, akit jóformán nem is ismert. Unokája, Sabine már egy teljesen más világban nő fel, de már lánya, Kate is. Ezek azok a generációs ellentétek, amelyek életünk huzalozói, sokszor mégsem veszünk róla tudomást. A kor, amibe születünk nagyban meghatároz bennünket, úgy vesz körbe, mint a levegő.
Kifejezetten tetszett a regényben ez, hogy megismerhetjük, hogy a korábbi tettek hogyan hatnak a későbbi kapcsolatokra. Igazi női sors regény, ahol szó esik szerelemről, házasságról, botlásokról, gyászról és terhességről, gyermekvállalásról. Mindezt nem önti cukorhabba, ami kifejezetten tetszett. A regény betekintést enged nekünk nagymamáink világába, hogy mégis miért érthetjük meg olyan nehezen az ő életüket is, vagy akár saját anyáink döntéseit.
Érdekes kaland volt nekem ez a regény, ami Írország vidéki világába repített. Megismerhettük a lovaglás rejtelmeit is, az ott élő embereket. Emellett visszamehettünk az időben is. Jojo Moyes nálam ezzel a könyvvel sem hazudtolta meg magát. A karakterei élők, szerethetők, néha utálhatóak voltak, hibáztak és haladtak előre.
Igazi Kláris könyv volt nekem. Szívet melengető és kedves, de közben elgondolkodtató. Köszönöm az élményt 🙂