A havi témánk is nagyon izgalmasnak ígérkezik. Már nagyon régen terveztem blogolni arról, hogy hogyan – avagy hogyan ne – írjunk értékelést mások könyveiről íróként. Bevallom, hogy elég szigorú vagyok ebben a tekintetben, de ez is természetesen teljesen egyéni vélemény lesz. Valószínűleg Emma, Fanni és Klári máshogyan vélekednek a témáról, a nevükre kattintva megismerhetitek az ő véleményüket is!
Mióta 2016-ban megjelent az első könyvem, elhatároztam, hogy elhatárolódom a negatív kritikáktól meg úgy egyébként is, a kritikáktól nyilvános platformokon. Annak ellenére, hogy szerkesztő is vagyok, és valószínűleg teljesen másképp nézek a könyvekre, mint egy laikus, nem szeretek negatív véleményt formálni. Ekkor döntöttem el, hogy én bizony csak ajánlókat fogok írni. Különösen kedvelt könyvekről, amiket nagy szeretettel ajánlok olvasásra másoknak is.
Ennek több oka is van. Egy az, hogy tudom milyen íróként rossz véleményt kapni, amiket természetesen el is fogadok. De tudom, hogy ezek a vélemények javarészt szubjektívek. Emellett nem szeretném magamat olyannak mutatni, aki tudja a tutit, mert bevallom, arról bizony fogalmam sincs. A könyvek sikeressége kiszámíthatatlan. Nem annyiból áll össze, hogy egy-egy adott regény jó vagy rossz. Fontos szerepet játszik a sikerességükben, hogy milyen közönséget találnak meg, milyen a marketingjük, milyen a borítójuk, épp milyen közegben jelentek meg.
A másik ok, hogy teljesen máshogy csapódik le, ha íróként mondasz véleményt. Felcsaphatják a könyvemet mások, és felróhatják nekem ugyanazokat a hibákat, amiket én felsoroltam másnál. Ráadásul úgy érzem, teljes joggal. Így szerkesztőként úgy érzem, így tudom csak megtalálni az egyensúlyt. Ha valaki kér tőlem véleményt egy-egy adott írásról, akkor viszont elég szigorú tudok lenni.
A most leírtak kiemelten igazak a magyar szerzős könyvekre. Teljes mértékben elhatárolódom attól az utóbbi években, hogy értékelést írjak magyar szerzők műveiről, akiket mondhatjuk, hogy kollégáknak tekintek. Ajánlani is csak ritka esetben szoktam, főleg olyan szerzők könyveit, akiket ismerek és nagyon támogatom a munkásságukat. Ebben a tekintetben is őrületesen szigorú vagyok. Ha esetleg olyan szerzőről van szó, akit távolról ismerek, nehéz nem belekeverni a személyes benyomást a véleményembe, és ez semmiképp sem szeretném, ha beárnyékolná egy-egy értékelésemet.
Még van egy kiemelt indokom, miért ajánlok könyveket: mert pozitív dolgokat nagyon szeretek mondani. Jól esik jót írni egy könyvről, ajánlani valakinek, akinek fontos lehet egy adott élethelyzetében az adott könyv. Ráadásul – azt hiszem -, pocsék kritikaíró vagyok. Régebben nagyon sok filmkritikát írtam oldalakra, ahol megkaptam párszor, hogy nem tudok rendesen kritizálni filmeket. De ezzel kapcsolatban mindig az az érzésem volt, hogy nem értek a filmiparhoz, ezért végképp nem tudok objektív véleményt formálni. Csak arról tudok beszélni, épp az adott nap nekem bejött-e egy film, vagy sem. Általában mindig az erősségeket emeltem ki, mert ettől én is jobban érzem magam.
A Molyon egyébként összesen 62 könyvet csillagoztam, aminek java része ötcsillagos. Ne értsetek félre, nem tetszik nekem minden egyes könyv. Mondjuk, ha magam választom ki olvasásra őket – azaz nem munkára kapom -, akkor igyekszem olyat választani, aminek szinte biztos vagyok a sikerében. Ha pedig munkára kapom őket, azt nem is kell magyaráznom, hogy nyíltan miért nem fogom kritizálni. Ráadásul a munkáknál már megfigyeltem azt a hatást – a fordításoknál főként -, hogyha a dolgozom egy adott könyvön, lehet jobban tetszik, mintha csak szórakozásból olvasnám. Ez valószínűleg azért van, mert valahol a saját termékem, és hetekig-hónapokig együtt élek a szöveggel. Más kérdés, hogy fordítóként azok tetszenek igazán, ahol szépek a mondatok 😛
Tehát, ha nálam láttok könyveket, akkor főként ajánlásokra számíthattok. Ettől még nem kell azt feltételezni, ha valamit nem csillagozok be Molyon vagy Goodreadsen, az biztosan utáltam. Munkakönyveket szinte sohasem szoktam csillagozni.
Úgy gondolom, ha íróként értékelésre akarja adni a fejét az ember, akkor érdemes óvatosnak lennie. Attól, hogy valamelyest többet értünk a könyvekhez, mint egy “laikus olvasó”, még nem tudjuk a sikerkönyv receptjét, a tökéletes felépítés összetevőit. Szakértőségünk ellenére véleményünk továbbra is szubjektív. Huzaloz bennünket az értékrendünk, az ismeretrendszerünk, a zsánerpreferenciánk, a hangulatunk és még sorolhatnám.
Egyébként nem csak, hogy nem írok értékelést, az olvasmányaimat sem ezek alapján válogatom. A legfőbb választási szempontom a szerző – van, akikben ezerszázalékos a bizodalmam-, aztán a történet és a zsáner. De tudom, hogy nagyon sokan szeretnek ajánlások útján könyveket olvasni. A Molyon is rengetegszer látom a jelenséget, hogy valaki leveszi a kívánságlistájáról az adott könyvet, mert más értékelő lecsillagozta. Én biztosan nem szeretném elvenni senkinek a kedvét semmilyen könyvtől.
Szívesen meghallgatom a ti véleményeteket is a témában! 🙂