Sorok mögött: komfortzóna – nagyon szűkös mégis tág

A komfortzóna egy agorafóbiás pánikbetegnél egészen kényes kérdés. Nyolcéves korom óta vissza-visszatérő harcot folytatok az ellen, hogyan tágíthatnám ki a horizontomat. A legnagyobb biztonságban a lakás kevéske négyzetméterén érzem magam, mégis vonzanak a hosszú utak, és életem legnagyobb élménye az volt, hogy elutaztam Kanadába. Na, de akkor, hogy is van ez? És hogy jön mindez az íráshoz?

0f22724d8632a96bc99b9b571cd3ca30

Ha egy pánikbeteg éppen mélyre süpped a saját mocsarában, akkor a komfortzóna fájdalmasan szűkös. Legrosszabb esetben a ház egyetlen szobájára is korlátozódhat. Egyetemista koromban a Margit-hídnál laktam, a zónám pontosan a Blaháig nyúlt. Meg is említettem a pszichológusomnak, hogy van egy képzeletbeli határ, amit ha átlépek rám tört a bizonytalanság, mintha az ember a hideg, barátságtalan vízben úszna bójától bójáig. Nálam úgy fest, hogy éppen a lelkiállapotomhoz mérten szakaszosan szűkül és tágul a zónám. Ennek ellenére az egyetem végeztével mégis elrepültem Kanadába (ugyan nem egyedül), most pedig külföldön élek.

729c4ecb7a8126598d70906c691786a2

Kijelenthetjük, hogy nálam a komfortzóna tényleg kényes, sokszor betegesen körbehatárolt valami, ami miatt számos programot mondtam már le életemben. Emellett feszít a belső ellentmondás, hogy fel akarom fedezni a körülöttem található világot. A félelmeim ellenére is szentül hiszek abban a mondatban, hogy az “élet a komfortzónán túl kezdődik”. Még Pinterestre is lementettem. Nem véletlenül. A komfortzónám az én állandó korlátom, legjobb barátom és a legnagyobb ellenségem is egyben.

Na, de az írás és az olvasás az teljesen más. Amikor először beleolvastam a többiek blogbejegyzéseibe, akkor úgy éreztem, hogy ehhez a témához biztos nem tudok mit hozzátenni, hiszen egyáltalán nem egy-egy zsánerben mozgok. Írtam én már mágikus realizmust, thrillert, disztópikus sci-fit, horrort, romantikus és realista dolgokat is. Úgy érzem, nem fenyeget annak a veszélye, hogy igazán beleragadok egy-egy témába. Persze vannak olyan zsánerek, amik tényleg távol állnak tőlem. Mesét szinte biztosan nem mernék írni, ahogy nagyon kemény sci-fit és fantasyt sem. Szerintem az inkább katasztrófa lenne, de lehet, hogy megint a kedves komfortzónám húz vissza a biztonságba. De ebben is fenntartom, hogy a hosszú évek során biztosan folyamatosan változik az ember érdeklődési köre.

images

Az olvasás hasonló. Igyekszem nagyon sokféle irodalmat befogadni. Ez nem volt mindig így, de tizennyolc éves koromra felfedeztem, hogy talán mást is kéne olvasni Stephen Kingen és a kötelezőkön kívül. Manapság minden érdekességbe szeretek belekóstolni, persze a kísérletezés néha csalódást okoz (főleg a romantikus könyvek esetében).

5acd5f2beab31ca31404c251b2e074a3Az életemet folyamatosan meghatározta a saját korlátaimmal való küzdelem (ez gondolom mindenkinél így van, de a pánikosoknál valahogy ez még kifejezettebb). Az írás és az olvasás viszont olyan dolog, ahol tágíthatom a horizontot, ahol olyan lehetek, aki sohasem mertem lenni. Ezért miért is ne kísérleteznék? A mélyen megbúvó, vérbeli felfedező írás közben bukik ki belőle. A billentyűzetet püfölve mindent kipróbálhatok, amit sohasem tennék meg. Hát hol is lépnék ki a komfortzónámból igazán, hogyha nem itt?

A többiek írásai a témában:

Bartos Zsuzsa

Buglyó Gergely

Demi Kirschner

Gaura Ágnes

Puska Veronika

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.