Egy kis közvélemény-kutatás: miért tartózkodnak a magyar szerzőktől az olvasók?

A második regényem megjelenése kapcsán pattant ki a fejemből az ötlet, hogy megkérdezzem a Moly közösségét, hogy miért is nem olvasnak magyar szerzőket, miért is bizalmatlanok a műveik felé. A téma ugyebár engem is érint, de ennek ellenére előre leszögezném, hogy a most következő bejegyzéssel nem célom senkit sem meggyőzni, hogy máshogy kellene gondolkodnia az adott témában. Nem akarok senkit sem buzdítani, hogy innentől kezdve rohanjon és vegye le a magyar szerzők könyveit a polcról. Mindenkinek kialakult valamiért a véleménye, nem egy-egy hozzászólás, esetleg blogbejegyzés miatt fog megváltozni ez. Emellett nem szeretnék senkit sem egymás ellen fordítani (sem olvasót olvasó ellen, sem magánkiadottakat nem magánkiadottak ellen, sem az írókat az olvasók ellen), szóval a bejegyzés kapcsán csak azt kérem, hogy legyetek kedvesek egymással, és tartsátok tiszteletben mások véleményét. Ez mindig fontos, de ennél a bejegyzésnél külön úgy érzem, hogy ezt ki kell emelnem.

A kérdés feltétele után hamarosan kiderült, hogy rengeteg mindenkinek van véleménye a témában, és ráadásul a helyzet igencsak sokrétű, mélyről gyökerező dolgokat vet fel. A bejegyzésben összegeztem azt a 224 hozzászólást, amit kaptam a témában, és kimerevítettem a jelenlegi állapotot. A célom az, hogy megmutassam ezeket a véleményeket, amelyeken mindannyian elgondolkozhatunk.

Hozzá kell tennem, hogy a kérdésemben tudatosan nem választottam el a szépirodalmat és a szórakoztató irodalmat. A véleményem az, hogy ez a mélységes szakadék egyébként is káros. Külföldön nem válik el egymástól a kettő, és szerintem létezik minőségi szórakoztató irodalom; klasszikus irodalommá pedig az idő emeli a könyveket. A hozzászólások természetesen mindenféle irányba elmentek, ezért igyekeztem megtartani a fókuszt, emellett tudatosan nem hozok fel egyetlen nevet sem példának, pedig a beszélgetésekben sok-sok felmerült.

Bevallom, hogy én egyetlen igazán fontos következtetést vontam le a bejegyzések kapcsán, azt, hogy nekünk, magyar íróknak bizonyítanunk kell. Egyenként kell visszaszereznünk az olvasók bizalmát, megtalálni az utat hozzájuk. Emellett még kiemelném az alázat fontosságát az írás, az írás tanulása, a kiadók világa és természetesen az olvasóink felé is. Bánjunk egymással tisztelettel, türelemmel, még a legnehezebb időkben is.

Most pedig következzenek a kiemelt vélemények, amelyek legtöbbször bukkantak fel a hozzászólásokban. A kérdés ismételten a következő volt: miért nem olvastok magyar szerzőktől? Mi riaszt el benneteket tőlük?

  • színvonal

Talán a legtöbbet emlegetett elem a színvonallal kapcsolatos probléma volt. Sokan említették a rosszul kidolgozott műveket, rossz karaktereket, rossz párbeszédeket, fordulatok hiányát. De emellett központi szerepet kapott a nyelvtan, a helyesírási hibák, a szerkesztés hiánya, a központozás is. Páran hozzátettétek, hogy sok ilyen van külföldi könyvekben is, de arányában kevesebb. Kiemeltétek azt is, hogy az sem biztosítja a minőséget, hogyha az adott könyv neves kiadónál jelenik meg.

  • magyar szereplők, magyar helységnevek

Nagyon sokan írták, hogy olvasás közben szeretnének elszakadni itthonról, nem akarnak a borongós magyar valóságról olvasni. A könyv repítse el őket egy ismeretlen világba. Sokszor pedig (nem fantasy könyvekről beszélünk) elrugaszkodottnak érzik a magyar közegbe helyezett történeteket, olyan elemeket emlegettek, amelyek valójában nyugatiak, de magyarosítva lettek.

  • ismertségi alapon való kiadás

Annak feltételezése, hogy kiadókhoz csak ismeretségi alapon lehet bejutni, így nem minőségi alapú a válogatás. Ez is a bizalmatlanságot tükrözi vissza a magyar könyvek felé.

  • másolása annak, ami az amerikai piacon befutott

Páran említettétek, hogy a befutott dolgokat másolják a sorozatokkal, a zenével és a könyvekkel is.

  • sok jó külföldi könyv, a haza kockázatot jelent

Arányaiban úgy látja sok magyar olvasó, hogy a külföldiek között több jó könyvet talál, ezért nem kockáztat magyarral. Kicsinek találják sokan a felhozatalt, és abból is kevés jót fedeznek, ezért nem olvassák végig a teljes kínálatot.

  • az írók viselkedése

Ez a téma nagyon sokszor előbukkant. Könyvek saját értékelése, csillagozása, a kommunikáció az olvasókkal, a negatív vélemény támadásként való megélése, személyeskedés. Ez sok olvasóban azt az érzést kelti, hogy nem is értékelhet magyar könyvet, vagy félve teheti azt. Páran felemlegették a tiszteletlenséget is az olvasókkal szemben (például tolvajnak nevezni a letöltőket stb.)

  • témaválasztás

Sokan felhozták, hogy a magyar írók nem feltétlen olyan témákhoz nyúlnak, ami megfogná őket, ezért nem is veszik kézbe a könyveiket.

  • szakmai felülbírálás nélküli kiadás lehetősége

Sokan emlegették a rossz minőségű, szakmailag nem felülbírált könyvek kiadásának lehetőségét, amely hígítja a magyar könyvek piacát. Ebbe belekerült a korai kiadhatóság, az is, hogy bárki válhat azonnal szerzővé, pedig nem lehet mindenkinek írói vénája.

  • erőszakos marketing

Szintén nagyon sokszor előkerült. Összefüggésben lehet a rossz kommunikációval. Ebben sokan említették a személyes üzenetek küldését az olvasóknak, hogy túlzottan sok felületen felbukkan a könyv, ami elveszi a kedvüket az olvasástól.

  • félelem az ismeretlentől

Itt említették a hozzáférhetőség hiányát, a beleolvasás hiányát, ami túl nagy kockázatot jelent a drága könyveknél.

  • a kötelező olvasmányok okozta traumák

Szinte mindenki ezt említette. Nem a korosztálynak megfelelő irodalmi művek az általános iskolában, amelyek főleg a szenvedést, a nehéz sorsot célozzák meg és konkrétan traumatizálnak a magyar szerzőkkel kapcsolatban. A nyomor, a betegségek kerülnek előtérbe, amik aztán szinte egy életre elveszik a kedvet a magyar művektől. A külföldieknél általános iskolában több könnyedebb irodalmi mű is palettára kerül.

  • külföldi szereplők, de nem igazán külföldiek

Sok magyar szerzőnél látták azt is, hogyha külföldi környezetbe teszi a könyvét, akkor az sem sikerül hitelesre, szinte csak a nevek vannak lecserélve.

  • a magyar filmek rosszak – a magyar könyvek is

Ezt is említették páran, hogy rossznak gondolják a magyar filmeket, ezért ebből azonnal azt a következtetést vonják le, hogy akkor a magyar könyvek is hasonló minőséget képviselnek.

A felsorolással a fő célom az elgondolkodtatás volt. Nem akarok senkit sem meggyőzni a gondolatai helyességéről/ helytelenségéről, csak azt szeretném bemutatni, hogy a probléma mély és igencsak sok rétegből tevődik össze. Igazságot szolgáltatni lehetetlen feladat is lenne. Az egyetlen konklúzióm még mindig az, hogy mindenkinek egyénileg kell járnia az útját, és bebizonyítani az ellenkezőjét az olvasóknak. Nehezebb lesz-e, mint egy külföldi szerzőnek? Igen, lehetséges. Igazságos ez? Valószínűleg nem, de nem is az igazságosságról szól ez az egész. Hanem egy sokrétű, összetett problémáról, érzésekről és olvasókról, akik jó minőségű könyveket akarnak a kezükbe venni.

 

4 thoughts on “Egy kis közvélemény-kutatás: miért tartózkodnak a magyar szerzőktől az olvasók?

  1. Mielőtt elolvastam a posztot, végiggondoltam magamban a dolgot. Én baromi sok magyar írót olvastam kamaszként (ha könnyű irodalomra gondolunk), csak éppen a sok álnév miatt nem tudtam, hogy magyarok. Emlékszem, mikor fantasy kapcsán először szembejött velem egy magyar név – először azt hittem, az csak egy külföldi író álneve, de jó, biztos magyar származású. Aztán utána rájöttem, hogy dehogyis, hiszen az akkoriban olvasott *összes* fantasy magyar, csak éppen mind álneveken… Na, ez nekem nagy rácsodálkozás volt, utána az összes könyv címoldalát nyálaztam, hogy mi szerepel a copyright-nál, és baromi büszke voltam, ha magyar nevet láttam. 🙂
    Őszintén, nekem sosem volt félelem a magyar írók iránt, inkább egyfajta közelséget éreztem, hogy de jó, ő is magyar, tök büszkék lehetünk. Ha meg magyar nevekbe futottam helyszíneknél például, akkor arra voltam büszke, hogy nahát, én ismerem az utcát, a környéket, amiről szó van…

    De megmondom őszintén, volt nekem is szűrő, méghozzá a magánkiadás. Persze, kamaszfejjel, mielőtt az írásba merültem, nem tudtam, hogy mi a különbség, azonban a legtöbb esetben ránézésre látszik, gagyi borító, rossz minőségű nyomtatás… Nem mondom, hogy sosem olvastam ilyet, de volt is velük rossz tapasztalatom (szerkesztés hiánya, kritika nélküli megjelenés), nem csak előítélet.

    Visszatérve az első mondatomhoz, a poszt olvasása közben rájöttem, hogy nagyon nem mindegy, mit hívunk magyar irodalomnak.
    A kortárs szépirodalmat például zsigerből utálom, nem is olvasom. Anno az irodalomtanárunknak volt egy kedvenc magyar írója (elismert, díjazott, színdarab volt regényéből meg ilyenek), de annyira olvashatatlan és befogadhatatlan volt az írása, pedig nem is egyet erőltetett ránk, hogy én azóta kerülök mindent, ami “kortárs” meg “magyar”. Egyszerűen nekem túl elvont.
    Meg ugye én a fenti pozitív véleményembe nem foglaltam bele a kötelezőket és egyéb klasszikus magyar írókat. Ösztönösen a szórakoztató irodalomban gondolkodtam.

    Szóval sok véleménykülönbség adódhat abból, hogy kinek mi tartozik ebbe a kategóriába.

    (Szórakoztató irodalomnál maradva, sokat lendítene a pozitív megítélésen, ha magánkiadóknál is lennének szerkesztők, meg mentorok, akik igenis megmondják, hogy ezt nem érdemes kiadni. Tudom-tudom, abból nem jön pénz, de az ront nagyon sokat a helyzeten, ha önkritika nélkül jelennek meg írások.
    Persze vannak “hivatalos” kiadásban is rossz könyvek és a magánban is kincsek, így csak nagy általánosságban említem a fentit.)

    • Nagyon köszönöm a hozzászólást, igazából tudatosan nem választottam külön a kettőt a kérdésemben, inkább kicsit a felszínen maradtam. Bevallom ez egy kicsit abból a vágyamból is fakadt, hogy ne legyen a kortárs szépirodalom és szórakoztató irodalom között ilyen iszonyatos szakadás. Jó lenne, ha a szórakoztató irodalmi művek is igényesebbek lennének, miközben a szépirodalom sem csak azt a pár embert szólítani meg, akiket. Nagyon köszönöm a hozzászólást, örülök, hogy ennyire elgondolkodtatott! 🙂

  2. Hát, ezen most nagyon ledöbbentem. Azt mindig is tudtam, hogy a magyar olvasók egy része a külföldi könyveket preferálja, de azt nem is sejtettem, hogy többségben vannak. Nem is értem, hogy miért esik ez nekem rosszul. Nem jelent még meg egyetlen regényem sem.
    Bár, lehet, hogy csak azért bánt, mert a kedvenc regényeim mind magyar szerzők művei.
    Böszörményi Gyula, Lainer Laura vagy On Sai sem tudta meggyőzni a fiatalabbakat, hogy érdemes magyar íróktól olvasni?
    A kifogások egy részét természetesen meg tudom érteni, a magán kiadású magyar könyvekkel tényleg jobb, ha óvatos az ember. Pont ezért beszéltem le magamat arról, hogy ha valaha elkészül a könyvem, azt magánúton adjam ki. (Persze attól még dolgozhatnék együtt lektorokkal.)
    De a cikk nagyon hasznos volt! Köszönjük szépen! 🙂

  3. Érdekes cikk, bár a molyos közösség külön téma ezért az ottani tagok véleményét nem tartom mértékadónak.
    Több olyan íróval ,majdani íróval is cseréltem eszmét akik a molyon nem jártak sikerrel, sőt kár volt ott megjelenniük, míg máshol jó visszajelzéseket kaptak és találtak lelkes olvasókat.
    Túlzás nélkül állítom a moly időről időre inkább olyan mint egy fekete lyuk.
    Az írók viselkedése ismét külön téma, többnyire értelmes emberekkel futok össze, de az ostobaságot és a rosszindulatot vagy higgadtan kezeli az ember vagy semmibe veszi. Mindkettő nehéz, ezt tapasztaltam. Nem mindig az író a hibás, hagyjunk fel azzal ,hogy rájuk mutogatunk az olvasók egy része nyugodtan magába szállhatna mielőtt személyeskedik és sérteget másokat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.