Magyar írónak miért kell Amerikában játszódó könyvet írni?

Már nagyon régóta szeretnék egy blogbejegyzést szentelni annak, hogy miért is nem Magyarországon játszódnak a történeteim. Aztán pár nappal ezelőtt egy nagyon kedves blogger egyik írásában (amit sok szeretettel ajánlok olvasásra) pontosan így fel is tette ezt a kérdést, épp ezért úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy válaszoljak erre, kifejtsem ezzel kapcsolatban a gondolataimat 🙂

Úgy érzem, hogy nálam számtalan oka van annak, hogy máshová helyezem a könyveim történetét. Először is vegyük azt, hogy harminc évemből hatot külföldön éltem le, ami a felnőtt éveimből már lassan tetemes mennyiségnek számít. Három hónap Kanada, négy év Krakkó, lassan két év Egyesült Királyság. De az Egyesült Államokkal kapcsolatos vonzalmam a tinikoromra tekint vissza, és még most is úgy érzem, hogy el fog jönni a nap, amikor egyszer odaköltözünk. Szóval, ebbe belejátszik, hogy amikor az Államokba helyezem a történetemet, akkor oda repülök, teljesítem azt a vágyamat, hogy ott szeretnék lenni egyszer. Nagyon részletesen kutatok a helyszínek után, Google Maps és ehhez hasonlók, általában a történeteimben mindig valós éttermekkel, utcákkal szeretek dolgozni.

A másik gondolatom a témával kapcsolatban az, hogy gyerekkorom óta a fantáziavilágomra elképesztő hatást gyakorolnak az amerikai filmek és könyvek. Stephen Kinggel nőttem fel és amerikai történetekkel, így nem csoda, hogy a saját fantáziavilágom oda kalauzol. Úgy érzem, a történetek veszítenek a hitelességükből, hogyha amerikanizált magyar történetet olvasnátok tőlem. Erre jó példa, hogy a magyar könyvekbe nem feltétlen illik az iskolai lövöldözés vagy az egyenruha, de a fantáziám mintha ezekkel az eszköztárakkal dolgozna.

De most szeretném példának venni a Pennington-testvérek sorozatot. Ha hirtelen átnevezném a két fiút Krisztiánnak és Dávidnak, akkor egy teljesen más történetet kapnátok. Nem rakhatnám át csak úgy egy magyar kisvárosba a történetet, hiszen egy teljesen más sztorit kapnánk. Mivel eléggé ragaszkodom a realizmushoz az írás során, ezért beleszólna az írásaimba a politika, a magyar szociális rendszer, az iskolarendszer. Úgy érzem, ez megkötné a kezem az írás során, hiszen én is kisvárosban nőttem fel. Úgy érezném a saját tanáraimat bírálnám, túlzottan azonosulna velem az egész sztori, amit íróként így is nehezen lehet elkerülni. Így, ha egy ismeretlen, távolabbi helyre helyezem a mondandómat, lehet igazán az, ami. Nem kell gondolkoznom a magyar szociális rendszer hézagjain, amik áthatnák a történetemet, és elvennék a fókuszt arról, amit mesélni akarok (főleg, hogy ráadásul elég erősen hat az érzelmi világomra pár dolog Magyarországgal kapcsoltban, így a fókusz könnyen elcsúszna).

Egyébként ez egyáltalán nem idegen más íróktól sem. Egy írós összejövetelen egy angol fiúval beszélgettem, aki bevallotta, hogy ő is az Államokba teszi a történeteit. Pedig attól, hogy egy az anyanyelv, nagyon különböznek a angolok és az amerikaiak. A fantasyírók ezt könnyebben meg tudják oldani, hiszen messzebbre repülnek a saját életüktől, a saját világuktól. Sok amerikai író nem a saját államain belül söpröget, hanem az ország másik felére viszi a történetét. Én így tudok távolodni, miközben messzi tájakat fedezek fel. Egyébként a legújabb könyvem java Londonban és európai városokban játszódik, szóval a fókuszom a jövőben bizonyára tágulni fog.

Viszont azt nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogyha messzire kalandozunk, akkor is figyeljünk. Hiszen a magyaros amerikai éppúgy rossz mint az amerikai magyaros. Tudjuk, hogy ott mást esznek, más a kultúra, más az egész rendszer. Úgy érzem, ezt a fajta rugalmasságot a hat éves külföldi tartózkodásom során sikerült megtanulnom. Tudom, hogy az, ami otthon annyira megszokott, minthogy keleten fel a nap, az nem feltétlenül így van máshol is (Angliában kifelé nyílnak az ablakok és sehol sem lehet kapni zsemlemorzsát :P). Ahogy egy fantasy írónak fel kell építenie a világot, úgy kell utánanézni minden apró részletnek (például, hogy Chris mennyit keres, meg tud-e venni harminckét évesen egy Upper West Side-on található lakást és ehhez hasonlók).

De mindenképpen úgy gondolom, hogy Chris és David nem lenne ugyanaz, ha Magyarországon élnének. Lehet nem lenne gyönyörű kertvárosi házuk, lehetséges, hogy a szomszédok észrevettek volna valamit, szóval az egy egészen más történet. A helyszín és a kultúra erősen rányomja a bélyegét egy sztorira, és az író rálátására. Nekem az amerikai környezet ad egyfajta szabadságot. Úgy érzem, a fantáziám így tud rendesen szárnyalni, és fókuszálni a karaktereimre, arra a mondandóra, amit közvetíteni akarok. Ha egyszer magyar helyszínre kalandoznék, hirtelen teljesen más kerülne a mesélés középpontjába.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.