Nyári írós kihívás I. – A nyárutáló

Elérkezett az idő, hogy megosszam veletek az első nyári írós kihívásra született rövid novellámat. Hogyha fel vagytok regisztrálva a moly.hu-ra, akkor részt vehettetek egy szavazásban, ahol tíz nyárias írós kihívás közül három feladatot választottatok ki nekem. Úgy döntöttem, hogy elsőként a legtöbb szavazatot kapott feladatot oldom meg, azaz egy olyan karakter nézőpontjából alkottam novellát, aki szívből utálja a nyarat. Jó olvasást hozzá! 🙂 És készüljetek fel, mert a fantáziám morbid irányba kalandozott 😀

A nyárutáló

Lassan csordogált végig a testén az izzadtság, ahogy az élelmiszerbolt felé vette az irányt. A csupán tízperces séta folyamán fekete kapucnis felsője alatt a pólója a testére tapadt. Nehéznek érezte a lépteit, miközben megpillantotta magát a nagyáruház széles üvegkirakatában. A haja nedvesen tapadt a homlokába, a hasa kibukott a melegítőnadrágból. Egyedül a strandpapucs volt az egyetlen nyárias holmi, amit megengedhetett magának.

Megérkezett a harminc fok a hullámzó aszfalttal és a lüktető forrósággal. Meg a hasvillantós, épp seggtakarós nadrágos lányokkal, akik undorodva tekintgettek imbolygó alakja felé. A fotocellás ajtók gyorsan beengedték a bolt gyomrába, ahol azonnal megcsapta a légkondi életmentő hidege. A lakása lassan túlmelegszik, már rendelt is egy ventillátort, miután a tavalyi felmondta a szolgálatot.

Egy bikinifelsős tinilány az oldalába könyökölt a jégkrémes fagyasztónál, mire ő hangos káromkodást zúdított felé. Ki megy egyébként is fürdőruhában bevásárolni? Nem a kibaszott tengerparton lakik, nem véletlenül költözött északra, ahol a lehető legkevesebbszer érinti meg ez az ítéletidő.

Jégkrémet kellett vennie a lakótársának, aki ha lehet még nála is jobban gyűlölte a nyarat. Sorban állás közben meglegyintette testének csípős izzadtságszaga. A mögötte álló lány egy embernyi helyet hagyott ki kettejük között. Tökéletes bikinis testével bizonyára úgy érezte, a testszag és a háj fertőző, és könnyedén el lehet kapni csökkentett kalóriatartalmú élelmiszerek hiánya és kellő lustaság mellett.

Motyogva kotorászta elő a bankkártyáját a melegítőnadrágja zsebéből, a keze megremegett a sorban álló vizslató tekintetektől. Tudhatta volna, hogy ebben az időben rendelnie kell az ételt, nem vad kiruccanásokat tenni a boltba, ahol mindenhol szemrehányó tekintetek kereszttüzébe kerül.

Gyorsan beledobálta a jégkrémeket és a többi fagyasztott, előkészített ételt az óriási kék műanyag zacskóba, majd lassan, újra az utca felé vette az irányt. Odakint megcsapta a hőség, szőrös lábujjai kikandikáltak a papucsából a forró aszfaltra. A boltban a bikinis lány fizetett, majd negyven kilójával, és csillogó hajával kilépett a nyári forróságba, mintha csak neki teremtették volna a meleg időt.

Ő meg lihegve állt le a kereszteződésnél. A lány pedig átfutott mellette a piroson, fehér nyári nadrágja alól kecses ívben buggyant ki fenekének izmos vonala. Ő pedig arra gondolt, hogy lehetne-e belőle is nyárutáló, mint a lakótársából.

A lány hamarosan kiügetett a látóteréből, ahogy a lámpa sípolva váltott zöldre, és ő elkezdett bicegni a háza felé. A mostani lakótársa is imádta a meleget. Alig várta, hogy a leglengébb nyári trikójában mutogathassa a dekoltázsát, megvillantotta hátának kecses vonalát abban a tapadós, seggig nyitott fürdőruhában, amit felkapott a forrónadrág alá.

Aztán az idők változtak.

A saját utcájába kanyarodva egy pillanatra letette a nehéz zacskókat. A csípős izzadtság a szemébe csurgott, ki kellett törölnie ragadós mancsával. Az égen vakítóan szikrázott a nap, az előrejelzés még csak felhőket sem mutatott.

A házához érve aztán már nem csak a saját testszagának aromája vágta meg. A kocsifeljárón szétdobált szemét bomló szaga súlyosan lebegett az aszfalt felett. Az ajtóhoz közeledve a bűz csak erősödött, édeskéssé, szinte elviselhetetlenné vált.

A pánik lassan megmarkolta a torkát, ahogy a jéghideg zacskót magához ölelve, remegő kézzel szedte ki a kulcsokat a zsebéből. Az a rohadt internetes webáruház sem tudta időre kiszállítani a ventillátorát!

A házba belépve elképesztette, hogy eddig nem figyelt fel az orrfacsaró bűzre, mintha az orra teljesen felmondta volna a szolgálatot a bedeszkázott ablakú, zárt levegőjű helyiségben. Vagy amíg elment a boltba, addig történhetett valami?

– Maureen! – üvöltötte az előszobában, ahogy ledobta a kék zacskót a padlóra. A szíve hevesen dobogott, ahogy becsörtetett a nappaliba.

Maureen a karosszékben ült. Csak arra a fél órára hagyta ott, amíg elment a boltba. A nyárimádó Maureen azokkal a formás cicikkel széttárt lábbal terpeszkedett a kikapcsolt tévé előtt. Arca furcsán beesett, bőre lassan lepergett a málló húsról.

– Úristen, drágám, ugye jól vagy? – kérdezte, ahogy leült a nővel szemben a kanapéra. – Te is utálod ezt a szemét meleget, mi?

A kérdése üresen kongott a levegőtlen helyiségben. Sóhajtva benyúlt Maureen alá, hogy óvatosan felemelje, majd lassú, csoszogó léptekkel a konyhába vitte.

– Azonnal jobb lesz, édesem – mondta, miközben belefektette a nőt a fagyasztóládába. – Nem kell sokáig itt lenned, csak amíg megérkezik az a nyavalyás ventilátor vagy a lehűlés! – sóhajtotta.

Aztán lehanyatlott a földre, és némán arra gondolt, hogy itt az ideje egy új nyárimádó után néznie, akivel megismertetheti az évszak veszélyes oldalát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.