Pánikos a pánikban, avagy mit tehetsz a mentális egészségedért egy világjárvány idején?

Nagyon sokan tudjátok, hogy küzdök a mentális egészségemmel, szinte amióta az eszemet tudom szorongó vagyok. Régóta küzdök pánikbetegséggel, agorafóbiával, közlekedésfóbiával és hipochondriával. És egy pillanatra sem mondom, hogy a mostani helyzet nem teszteli minden irányból a mentális egészségemet. Úgy gondoltam, másoknak is hasznos lehet, ha írok egy kicsit erről. Nem tudok tuti dolgokkal szolgálni, én is elrontok mindent, sokszor rettenetes bizonytalanság fog el. Ráadásul ismételni se akarom azt, amit mindenhol olvashattok (mossatok kezet és kerüljétek a tömeget). Remélem, azért ez a blogbejegyzés tud kapaszkodóként szolgálni az elveszett lelkek számára 🙂

Érdekes érzés, amikor hirtelen a világ olyan neurotikussá válik, mint én magam. Mintha hirtelen mindenki más ugyanúgy gondolkodna, mint én. Agorafóbiásként eddig is féltem kimenni, kerültem a közlekedést, nem szerettem a bevásárlóközpontokat, sem a tömeget, a félelmeim tetején a repülés állt. Emellett mindig is féltettem az egészségemet. Élénk fantáziámmal a legrémesebb következtetésre tudtam jutni egy-egy megfázás vagy egyéb tünet kapcsán is. És erre pár napja – hete – az egész világ úgy retteg, mint én. Hosszasan elgondolkoztam, hogy vajon a hasznomra vált-e ez a sok-sok módszer, amivel életem során találkoztam. Az a sok-sok könyv, amit elolvastam a félelem, a katasztrofizálás és a szorongás kapcsán. De természetesen ez a helyzet engem is próbára tesz, ahogy mindenkit. Feléledt bennem is a mély belső bizonytalanság. Gondjaim vannak a bizalommal, a testemmel kapcsolatos bizalommal, rosszul kezelem, ha nem tervszerűen haladnak a dolgok. Erre most minden úgy történik, hogy beleváj a legmélyebb rétegeimbe. Hiszen elmarad a könyvfesztivál, nem is biztos, hogy áprilisban hazajutunk stb.

Nagyon jól tudom, hogy ez a helyzet mindenkinek próbára teszi a mentális egészségét, de nekünk élénkfantáziás, érzékeny szorongóknak is rettenetesen nehéz a dolgunk. Szerintem most különösen fontos, hogy vigyázzunk a mentális egészségünkre, hiszen minden oldalról tör ránk a bizonytalanság. Nem tudjuk, meddig tart ez a helyzet, nem tudjuk, mi lesz utána.

Én a napokban sikeresen bespiráloztam magam. Hipochonderként mindig is nagyon szerettem a neten utánaolvasni dolgoknak, hiszen ez a kontroll látszatát kelti az emberben. Ez a napokban úgy csapódott le nálam, hogy többször végigolvastam a BBC cikkeit, a Facebookon megosztott cikkeket, bújtam az Indexet. Ennyi információ mellett nagyon nehéz racionálisnak maradni, főleg úgy, hogy az ember egymásnak ellentmondó híreket olvas. Szóval, az első tanácsom mindenképpen az lenne, hogy limitáljátok a neten töltött időt. Tényleg nem segít, ha országokra lebontva nézitek meg, hány eset van, hogyan nő percről percre, és hány halálozás történt. Ez olyan dolog, ami kívül áll a kontrollon.

Nem csak a mostani helyzetre, de mostanra főleg javaslom, hogy legyetek hálásak. Rengeteg hálameditációt találtok az interneten (linkelek pár videót – ebből az angol nyelvűt jobban ajánlom, én azt próbáltam, persze, ha valaki nem tud angolul, arra is tettem be egy alternatívát), de akár a nap végén összeírhatjátok azokat a dolgokat, amikért hálásak vagytok. Mert most a napi bosszúságok furán eltörpülnek, nem? Pár nap, és utazásfóbiásként visszasírom majd az időszakot, amikor vírusrettegés nélkül ülhettünk fel a tömegközlekedésre, és csak a sima pánikom volt meg 🙂 Szóval, legyetek hálásak. A tavaszért, a szép naplementékért, hogy otthon lehettek, hogy mindenki mellettetek van.

Mozogjatok. El kell mozdulni a net mellől. Szerencsére nekem is lehetőségem van kimenni a szabadba, a kertbe, a nyugodt utcácskákra a közelben, ahol csak kevés ember sétálgat. A mozgás segít, hogy jobban érezzük magunkat, és növeli az ellenállóképességet is. Négy fal között lassan megőrül az ember az internet és a tévés hírek mellett, ezért csak a természetet tudom javasolni helyette. Ráadásul számtalan benti jóga, netes videó is létezik, amivel egy kicsit megmozgathatjuk magunkat akár idebent is. Én a pár percnyire lévő játszótéren tervezem újrakezdeni a futást  (bár egyelőre félek, nehogy elkapjak bármilyen felső légúti fertőzés, amivel behipochonderkedhetem magamnak a koronavírust). 

Én próbálom letisztázni magamban, hogy mikor megyek túl mélyre a gondolati spirálomban. A férjem még jár dolgozni, használja a tömegközlekedést, mert nincs más választása, de már neki is 2 hetes váltásokban home office-re van lehetősége, így jövő hét után három hétre együtt leszünk a házban. Szintén eljárunk még a közeli boltokba is bevásárolni. Érdekes élmény, hogy most, hogy mindenki azt mondja, rettegnem kell, mennyire nem akarok rettegni. Furcsa, kívülről, más emberektől kapni a racionálisnak mondott utasításokat, miközben én tényleg évek óta a saját magam választotta karanténban élek. Szóval, a javaslat az, hogy vegyétek észre, ha túl messzire ugrottatok a jövőben, és igyekezzetek a jelenben maradni.

https://www.instagram.com/positivelypresent/

Én abban reménykedem, hogy tanulni fogok ebből a helyzetből. Igyekszem megfigyelni az érzéseimet, a helyzetre adott reakcióimat. Mintha hirtelen kívülről látnám saját magamat a pánikban. Persze, ezzel nem akarom azt mondani, hogy bagatellizáljuk el a helyzetet. Ha lehet, kerüljétek a tömeget, ha nem tudjátok, figyeljetek a higiéniára. És igyekezzetek ne pánikolni, figyeljetek, tanuljatok, segítsetek. És ne olvassatok annyi hozzászólást a neten, inkább válasszatok könyveket <3 Az én kiadómnál holnapig még mindig szuper nőnapi akció van, tárazzatok be, és segítsetek ezzel a Maxim kiadónak is, hogy minél több jó könyvet tudjunk nektek elhozni a jövőben 🙂  Vigyázzatok magatokra <3

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.